Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Neményi Lili: Régmúlt idők női krónikása
• Színház NEMÉNYI LILI Régmúlt idők női krónikása IV/2. 1952., Berlin Berlinbe hívtak vendégszerepelni, a Staatsoperbe, a Pillangókisasszonyba. Ezt megtudta itt egy kedves énekesnő kollégám, aki két évig ösztöndíjjal kint tanult, s beleszeretett ott egy nagyon kitűnő tenoristába. Felkeresett, hogy vigyek el egy levelet az illetőnek. Mondtam: „Drágám, én nem viszek semmiféle levelet, posta is van.” Azt mondja: „De hát ez egy egyszerű szerelmes levél.” Olyan levél, amit nyugodtan elolvashatnék én is. Igen, persze. „Tudod mit? Levelet nem viszek, de megtanulom.” — „Megteszed?” — „Persze, hogy meg.” Erre szépen megírta a szerelmes levelet németül, én pedig megtanultam. Kimegyek, a Staatsoperben látom, hogy a Pillangókisasszonyban Pinkerton ö lesz. Az első zongorapróbán bemegyek, a karmester még nincs ott. Egy nagyszerű, jóképű férfit találok ott. Bemutatkozunk, és erre én egész egyszerűen elkezdtem: „Mein lieber Julius...”. Egy pillanatra a szája tátva maradt „Ein Moment...” És erre megszólal magyarul, mondja már, kedves művésznő, maga rokona Neményi Lilinek? Most én lepődtem meg, hogy-hogy rokona?' Hát a rokona Neményi Lilinek, aki Kolozsváron művésznő volt, ott játszott a Kolozsvári Magyar Színházban, a lánya vagy az unokahúga, vagy kije? — Miért érdekli magát? — Nagyon érdekel, mert én egyetemi hallgató voltam Kolozsváron és nagyon szerelmes voltam a művésznőbe. — (Elkezdek nevetni): Maga bolond, hát én vagyok az. Mélyvörös lett és kirohant az öltözőből, úgyhogy nekem kellett utánamenni, jöjjön már vissza. — Hát maga Julius Katona? — Igen, én Katona Gyula vagyok. — Katona Gyula? Maga a Zeneakadémiára járt Pesten, és bariton volt. Mi történt magával, tenorista lett? — Igen, itt szükség volt Németországban erre a színű tenorra. Kitűnő tanárok vannak, és átképeztettem a hangom. — Gyula, én emlékszem magára, amikor karácsonyi szünetre hazajött Budapestről. Még azt is tudom, hogy mit énekelt. Molnár Antalnak egy kompozícióját, Babits Mihály versére. Így van? — Üristen, emlékszik rá?! Nagyon' szép fiú volt, miért ne emlékeznék egy szép fiúra, és még "jól is énekelt. „Akkor igaza volt a húgomnak, Katinak. Kati húgom mellett ült akkor a művésznő, és Kati berohant hozzám a szünetben, és azt mondta, Gyula, nagy karriert fogsz csinálni, mellettem ül Neményi Lili és azt mondta, hogy ebből a fiúból lesz valaki!” — Látja, hogy már akkor értettem a színészethez, az énekhez és a zenéhez. Tényleg lett magából valaki. Németországban nagyon keresett és nagyon jó nevű énekese lett az országnak (Kammersänger). Na most, az előadás. Nekem remek maszkom van és gyönyörű ruhám a Pillangóra. Nem szoktam dicsekedni, de bizony, amikor kijöttem a színpadra, teljes fényárban, nagyon jól néztem ki. ö volt Pinkerton. Ez valami döbbenetes lehetett érzésben, hogy minden szót ért — mert nekünk akkor magyarul kellett énekelni abban az időben, ha vendégszerepeltünk —, de ő németül énekelt, és ott állt előtte valaki, aki gyermeki ifjúságában nagy hatással volt rá, és most egy ilyen nagyon szenvedélyes szerelmes duettet énekel vele egy színpadon. Amikor az első felvonás végén, a magas C-t ott elénekeltük mind a ketten és én berepültem a karjai közé, csak azt éreztem, hogy az egész férfitest zokog hangtalanul, és remeg. És ömlenek a könnyei. Nagyon megrendített engem is ez a pillanat. Összement a függöny. Nagy ováció, siker, brávózás. Felrohant az operaház intendánsa. Lángolt az egész színház, olyan volt ez az első felvonás szerelmi duettje, hogy lángba borított mindent. 73
