Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Homa János: Kerekasztal-beszélgetés megyénk egészségmegőrzési programjáról
nemcsak 3 gyártó, a kereskedelem feladata is. Jó volna előrelépni a gyermekélelmezésben, a megfelelő menük összeállításával. S kevés költséggel is eredményes lehetne a tömegsport elterjesztése, valamint a környezeti szennyezések visszaszorítása. Dr. Kocsis István: — Be kell látnunk, hogy az hatványozottan megtérül, ha most költünk környezetvédelemre, mintha később kórházi kezelésre kellene fordítani netán a többszörösét. Szilágyi István: — Érdekes dolog összevetni egy ország egészségügyi intézményi rendszerét és lakosaink életkorát. Nálunk például a hetvenes évek második és a nyolcvanas esztendők első felében épült a legtöbb kórház. Érdekes módon, mégis ekkor romlott leginkább a lakosság egészségi állapota. Megfigyelhető volt évekkel ezelőtt a finneknél is hasonló tendencia, mígnem bevezették a miénkhez hasonló programjukat. Ezzel megváltozott a helyzet. Jelentős javulás történt a lakosság életkorában, s kevesebben fordultak orvoshoz. Mivel mi is a finn modellt követjük, bízhatunk a kedvező fordulatban. Dr. Kocsis István: — Ha valaki kimegy sétálni az Eger melletti Berva-völgybe, megfigyelheti, hogy ott sokszor több a külföldi, mint a magyar. Pedig mi is kimehetnénk a jó levegőre. Csakhát nincs még meg erre az igény. Az is fontos része az egészségmegőrzési programnak, hogy megtanítsuk megfelelően élni lehetőségeikkel az embereket. Az egészségügy dolgozóinak kell a megőrzés karmesterévé válniuk. De erre nincsenek felkészülve. Az egyetemeken nem folyt ilyen jellegű képzés. Fel kell ismerni: milyen képzés szükséges a cél elérése érdekében. Mert ma már az kevés, ha az orvos imeri a medicinát. Ennél több kell. Szabó János: — A tanácsi szervekre hárul az a feladat, hogy a program minél szélesebb tömegek előtt ismertté váljon. Ezért tartom jelentősnek a megyei egészségvédelmi tanács megalakítását. Ebben minden társszerv — a népfronttól az egyházig — szerepet vállalt. Azt viszont mielőbb tudatosítani kell, hogy ez a tevékenység nem rövid távon, hanem hosszabb távon hozhat eredményeket. Dr. Kozma József: — Elsősorban a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Mert csak így érhető el, hogy később egyre kevesebb gonddal nézzünk szembe. Az eddig bevezetett óvodai és üzemi szűrések egyértelműen alátámasztják, hogy jó úton indultunk el. Hamar észrevesszük és megelőzzük a bajt. Az elkövetkező időkben a konkrét tennivalókon a sor. Ennek keretében, október 1-jétől kezdődik az első országos nagy akció, célja a hipertóniások felmérése, gondozása. Eddig az ország lakosságának csupán 10 százalékát tartották magas vérnyomásúnak. Ez a szám ennél jóval nagyobb. Szükséges tehát a pontos helyzetfelmérés. Mindenkinek szeretnénk megmérni a vérnyomását. Akkor kell felismerni a betegséget, amikor még van esélyünk az egészség helyreállítására, minél kisebb ráfordítással, hiszen az már késő, ha valaki agyvérzést kapott. Hevesi Szemle: — A betegségek megelőzéséért akkor tud hatékonyan tenni az egészségügy, ha munkájába bevonja a többi ágazatot, így elsősorban az oktatást es a művelődésügyet. Történtek-e ilyen irányú lépések? Szabó János: — Nagyon sok új törekvéssel találkozhatunk. Négy városunkban, továbbá a városi jogú Füzesabonyban és 7 községben születtek úgynevezett életmódklubok. Ezekben videotechnika, számítógépek szolgálják a szabadidő hasznos eltöltését. A megyei művelődési osztály kezdeményezésére tankönyv készült a dohányzás ellen. Létrejött a megyei mentálhigiéniai csoport, drogellenes szabadegyetemet rendeztek Egerben, Hatvanban lelkisegély-szolgálat segíti a rászorulókat. Említésre méltó az is, hogy a szocialista brigádoknak újraélesztési tanfolyamokat szerveztek, még a megyei kórház szakemberei a közelmúltban mintegy 6—700 előadást tartottak. Egyszóval, sokirányú próbálkozás folyik, amely azt jelzi, hogy egyre több emberbe plántáljuk a felismerést: nincs fontosabb az egészségnél. Hevesi Szemle: — Közismert, hogy tavaly országos egészségvédelmi alapot hoztak létre, melynek jelentős hányadát pályázatok útján osztották el. A megyénk- beliek éltek-e a lehetőséggel? Szabó János: — Országosan 1100 pályázat futott be, ebből megyénkbeliek 40-et küldtek. A mieink közül 26-an kaptak támogatást. 1 millió 735 ezer forint értékben. Egyébként a Mikroelektronika digitális vérnyomásmérőt igényelt. Aztán például a Tejipari Vállalat a savó hasznosításához kért pénzbeli segítséget. Azokat a kéréseket sem utasították el, amelyekre nem küldtek pénzt. Ezekhez helyi erőforrásokból kell megteremteni az anyagi fedezetet. Hevesi Szemle: — Mikorra várható, hogy konkrét sikereket hoz az egészségmegőrzési program? 51
