Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Lisztóczky László: Emlékeim Tamási Áronról
tem? Derékban törtek ketté és kihajították a szemétre a csontjaimat. Ez a valódi helyzet, és ez igen szomorú dolog. ★ 953. okt. 11., Bp. Két darab és két filmtéma. Itt (egyelőre csak a címek): Ebből egy szó sem igaz ... A halottak nem öregszenek ... Az óbudai javasasszony G. E. első hete a túlvilágon. Még egy vázlat, ezúttal egy elbeszéléshez: „Tropf Károly és a halhatatlanság” vagy: „ „ „ és az örök élet”. (lásd a kidöntött síremlék, amelyet a napokban a Kerepesi temetőben láttam). Még egy téma novellához: „Egy komikus vidám halála” (A kézirat itt megszakad) Vége E naplót bevezető tanulmányomban ígéretet tettem arra, hogy az általam gondozott szövegből csak az irodalomtörténetileg érdektelen szakaszokat hagyom ki, hűen érzékeltetve ezzel az író indulatainak hőfokát és a kor szellemi életének viszályait. A további közlésekben azonban, bár álláspontom e kérdésben nem változott, kénytelen voltam tekintettel lenni különböző magán- és közérzékenységekre, ezért az ilyen típusú megjegyzéseket elhagytam, s hiányukat (... )-al jelöltem. Nagy Csaba Petőfi Irodalmi Múzeum Emlékeim Tamási Áronról Életem egyik szép ajándékának tekintem, hogy debreceni bölcsész koromban megismerkedhettem és levelet válthattam Tamási Áronnal. 1961. április 23-án kerestem föl őt budai otthonában, hónom alatt két, dedikálásra kiszemelt könyvvel: belőlük idéztem föl ilyen mágabiztosan a látogatás napját. Kedvesen, előzékenyen fogadott. Beszélgetésünk el sem kezdődött még, amikor újabb vendége érkezett. Néhány hónap múlva levélben fogalmaztam meg, amit akkor nem mondhattam el neki. Tamási Áron legbecsesebb ereklyéim között számon tartott válaszlevele túlmutat a személyes vonatkozásokon, műhelytitkait érintő, közérdekű, dokumentumértékű információkat tartalmaz. Egy szülőföldjéhez és annak népéhez mindhalálig hű, „gyökeres” ember vall benne a patriotizmus etikai és esztétikai illetékességéről, a dogmatizmus és a sematizmus éveinek alkotói autonómiáját sértő irodalompolitikájáról, a tanulás és a tudás hatalmáról. Olvasóját különösen megragadja a nagy író szerénysége és közvetlensége. A levélváltás idején csoporttársaimmal élénk, szélsőséges véleményeket ütköztető vitát folytattunk a nemzet és a haza fogalmának korszerű értelmezéséről, amelybe az Egyetemi Élet című újság hasábjain oktatóinkat is bevontuk. A polémiában megszólalt az erdélyi magyarság jelenéért és jövőjéért érzett aggodalom hangja is. Mindebbe beavattam Tamási Áront, így válaszát nem csak nekem címezte: 35
