Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szalay István: Cigánykerék
Kedves Barátom! Megkaptam levelét, s bizalmát nagyon köszönöm. Lelkes értékelését olvasva, bizony egy kicsit elszomorodtam azon, hogy különösen 1945 óta, nem tudtam megcsinálni mindazt, amit kellett volna. A magam hibáin kívül a körülmények és az ingatag irodalompolitika is akadályozott ebben. Ebben az életkorban már nem való úgy dolgozni, mintha kezdő író volna az ember; holott nem az. A nacionalizmus rosszindulatú szó arra a gondolkodási módra, amelyből úgynevezett nemzeti értékek születnek. A szellemi életben, különösen az alkotó művészetben, gyökerek és tehetség nélkül nem lehet jót csinálni. Akinek egy népben sincsenek gyökerei, az könnyen rámondja a „gyökeres” emberre, hogy nacionalista. De ettől az alkotó szellemi élet törvényei még nem változnak meg. Erdély ügyében egyetlen tennivaló volna: az ugyanis, hogy a lenini nemzetiségi elvek teljes mértékben alkalmazva legyenek. Különben egyéni sorsára nézve: a "tanulás és a tudás többet számít, mint a vita. Minden jót kíván, szeretettel üdvözli: Budapest, 1962. II. 24. Az idézett levél egyik, fájdalmasan aktuális mondata Erdély sorsára utal, ahonnan Tamási Áron világirodalmi rangú, a humanizmus teljességét magáénak valló, a román és a magyar nép testvériségét hirdető művészete sarjadt. Elképzelhető, hogy a határ túloldalán jóváhagyott településrendezési terv az. ő szülőfaluját, Farkaslakát és ott található síremlékét is megsemmisítésre íté-< li? Valóban megérjük még, hogy a kirekesztő gondolkodás, a fanatizmus, a gyűlölet önpusztító tébolyából szabadulni nem tudó ember ,,a hegyeket egyenlővé teszi a sík földdel, hogy magának zugot sehol ne találhasson”? Kolompár Jánosért csak kettőt harangoztak. Az egyiket a tanács rendelte a szociális alap terhére, a másikat a kiskorú fia, a Jancsi, aki az anyja hibájából már nem láthatta meg élve az édesapját. — Miért nem táviratozott? — A tanács intézett mindent, kisfiam! Én írni, olvasni nem tudok, meg aztán sokba került volna a távirat... Falun még mondanivalója van a harangszónak, mert a tüzet, a vizet, a halált és az időt más és másképpen jelzik a harangok. Manapság már a harangszó sem olcsó, pénz kell a halálhoz is, és bizony nem kevesen egy fél életen át kuporgatnak, hogy meglegyen a végtisztességre való. Jancsi, mint afféle legényember, ott állt a nyitott sír szájánál az anyja mellett, és bámulta a sziklakemény göröngyöket, amelyeket a felszínre hozott a csákány. A nyári hőségben tikkadt és száraz volt a temető, színehagyott virágok kókadoztak a sírokon, verebek fürödtek a kálváriakereszt tövében, ahol tavaszonként mindig a legszebb ibolyák nyíltak. Tamási Áron Lisztóczky László SZALAY ISTVÁN Cigánykerék 36
