Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Csorba Piroska: Botrány Lelketlenben (egyfelvonásos
KALAPOSNÉ: — így ni, Piroskám! Itt vannak a Józsi bácsi faragványai is! Meg a kézimunkák ... PIROSKA: — Visszahozta őket, Erzsiké? KALAPOSNÉ: Micsoda beszéd ez? Én el se vittem — vegye tudomásul, én csupán megőriztem őket! (rakosgat) így ni! Jól fognak majd mutatni a képernyőn ... csupa népművészeti tárgy ... Azért itt, Lelketlenben sem akárkik laknak! Piroskám, menjen, főzzön le még egy adag kávét, tegye a termoszba, a süteményeket készítse a tálcákra. Én hazaszaladok átöltözni! Ha jönne a titkár elvtárs, akkor a szobámban, az iratszekrény aljában van a konyak, meg a kisüsti... (Kifelé indul, az ajtóból még visszaszól): Ha megjönnek az öregek, gyakorolják az éneket! Rendben, Piroskám? PIROSKA (megvárja, míg az ajtó bezáródik, grimaszt vág): — Rendben, Piroskám! Máskor bezzeg úgy beszél velem, mint a kutyával. Na, mindegy ... Még nyolc év és nyugdíjba megy, féllábon is kibírom. Ez legalább helyben van, reggel meg tudom etetni az állatokat, elindítani a gyerekeket... és egy műszak, nem három! (Port törölget) Micsoda flanc! Hogy megszaporodott itt minden! Na persze, visszahordták! ID. KONDÖ: — Jó napot, Piroska! PIROSKA: — Adjon isten, Kondó bácsi! ID. KONDÖ: — Hű, de megszépültünk! SÁNTA MARI, MEGÁNÉ, JÖNÁSNÉ (jönnek). SÁNTA MARI: — Annyira izgulok! MEGÁNÉ: — Na, istenem, jön a tévé! BABRINYÁK: — Nem késtem el? ID. KONDÖ: — Megvárnak itt mindenkit, kérem szépen! JÓZSI BÁCSI (szó nélkül leül, elkezd faragni): — Maguk nem énekelnek? Mindenki itt van? BABRINYÁK: — Hol a csudában lennénk máshol? KALAPOSNÉ: — Piroska! Induljon átöltözni! Ebben az otthonkában nem fogadhatja őket! A titkár elvtársék? BABRINYÁK: — Ők is jönnek? KALAPOSNÉ: — Hogy kérdezhet ilyet? Lelketlen község benne lesz a televízióban, minket fog nézni az egész ország, az csak természetes, hogy itt lesznek a falu vezetői is! Nekik köszönhetjük ezt az intézményt! Az anyagi fedezetet... jaj, el ne felejtsem a képernyő előtt megköszönni nekik! BABRINYÁK: — Eddig sose vótak ránk kíváncsiak... KALAPOSNÉ: — Ne kötekedjen már, Babrinyák bácsi! JÓNÁSNÉ (babrálja a lemezjátszót): — Jé, ilyenünk is van! Most kaptuk? KALAPOSNÉ: — Jaj, Jónás néni! Hogy mondhat ilyet! A maguké volt eddig is .., csak éppen javítás alatt állt, ... hiszen ... tudják ... JÓNÁSNÉ: — Magnó is... színes tévé! Én bizony, eddig egyszer se láttam ... KALAPOSNÉ: — Mert. . . még, szóval, a kipróbáláskor elromlott. A szervizben meg, ugye... Fontos, hogy most itt van. Erről persze, nem fontos beszélni... BABRINYÁK: — Nem fontos, egyáltalán nem fontos. KALAPOSNÉ: — Az éneket, a régi, szép dalokat, azokat gyakorolják inkább, Jónás néni! Melyikkel is fogják kezdeni? Meg kell mutatni, milyen vidám az élet Lelketlenen .. . Józsi bácsi, maga faraghat nyugodtan ... JÓZSI BÁCSI: — A szőnyeg , . . 26
