Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Csorba Piroska: Botrány Lelketlenben (egyfelvonásos
KALAPOSNÉ: — Mindent az öregekért! Mit számít a szőnyeg! Csak vidáman, vidáman! Józsi bácsi farag, Megáné kötöget. Így ni... Kondó bácsi... valami derűs történet. . . majd a titkár elvtárs rövid tájékoztatója után ... BABRINYÁK: Mi lesz itten, értekezlet? KALAPOSNÉ: — Ne tegyen tönkre, édes Babrinyák bácsi! Formája van mindennek, hivatalos formája! (Ajtócsapkodás, Piroska dudorászó hangja hallatszik) — Piroska, lelkem! Megjött? Hozza be az aprósüteményeket, a kólát! Tegyen bőven az asztalra! (Piroska megjelenik, süteményt és kólát tesz az asztalra.) (Józsi bácsi abbahagyja a faragást, maga elé tesz egy tányér süteményt.) KALAPOSNÉ: — Józsi bácsi! Mit csinál? JÓZSI BÁCSI: — Fogyasztok. KALAPOSNÉ: — Majd, ha a tévések ideérnek ... Ha most megeszi, mi lesz az asztalon? ...Majd, ha ideértek, a szíverősítőt is, Piroskám! Mármint az elvtársaknak ... maguk, ugye, nem kérnek, a sok gyógyszer, miegymás . .. Érti, Józsi bácsi?! JÓZSI BÁCSI: Hát ha azt tetszik mondani, hogy nem kérünk. MEGÁNÉ (igazgatja az ablakfüggönyt, közben kinéz, összecsapja a kezét): — Jesszusom! Jönnek! KALAPOSNÉ: — Jönnek, a hajam! (igazgatja magát) — A konyak! Az ének! Jónás néni! Ének! Józsi bácsi, faragjon! JÖNÁSNÉ (rákezd): — Réten, réten, sej a lelketleni réten ... MEGÁNÉ: — Nem! Nem! JÓNÁSNÉ: — ... Elvesztettem a zsebre való késem . . . KALAPOSNÉ: — Mit nemezik, Mega néni? Nem jönnek? MEGÁNÉ: — De, de! (A többiek bekapcsolódnak az énekbe, Megáné alig tudja túlkiabálni őket). MEGÁNÉ: — Nem a tévések, a Lipták Annus jön, Petrezsivel! (Liptákné, Petrezsi belép.) KALAPOSNÉ (a szívéhez kap): — Maguk mit keresnek itt? LIPTÁKNÉ: — Jöttünk a tévéfelvételre. KALAPOSNÉ: — Magukat egy hete kidobtam! Megmondtam! Takarodjanak! LIPTÁKNÉ: — Fogd be a szád, Erzsi! Hol a papír? Mért dobtál ki? KALAPOSNÉ: — Az erkölcstelen életük ... a házirend megszegése . . . LIPTÁKNÉ: — Itt vagyunk a házirend alatt (leül, a házirendre fölnéz). Üljön le, Bélus! (Petrezsi tétova, nem tudja, mit csináljon.) KALAPOSNÉ: — Azonnal menjenek el, értik?! (ráncigálja őket) — Értsék meg, itt nem maradhatnak! Ha ebéd kell, majd... kiviszi Piroska! KALAPOSNÉ: — Már hogyne lehetne! Belefér a munkaidejébe! (erőt vesz a dühén) — Menjenek csak nyugodtan haza, Lipták néni, Piroska kiviszi majd az ebédet! LIPTÁKNÉ: — Te mondtad, hogy szó sem lehet róla, mikor egyszer az isiám miatt kértem, hoznátdk házhoz! Hát most maradok! Maradunk! PETREZSI: — Annus néni . . . nem lenne jobb . . . KALAPOSNÉ: — Mit akar maga, Liptákné? Tönkretenni? Engem és az egész községet, a falu jó hírét? LIPTÁKNÉ (nyugodtan): — Az én jó híremet te tetted tönkre, Kalapos Erzsi! KALAPOSNÉ: — De most nem erről van szó! LIPTÁKNÉ: — Egy tapodtat se megyek. KALAPOSNÉ (föl-alá járkál, nagyon ideges): — Beszéljenek már vele... Mit csináljak? Piroska, hozzon egy kupica pálinkát Petrezsinek ., . Annus néni! Béküljünk meg! 27
