Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Csorba Piroska: Botrány Lelketlenben (egyfelvonásos
CSORBA PIROSKA Botrány Lelketlenben Színmű egyszuszra II1/2. KALAPOSNÉ: — Majd én megmutatom, hogy van jogom! A házirendben világosan benne van . . . Reggel nyolc órától délután fél ötig . . . aki nincs itt, az nem tarthat igényt az ebédre, tízóraira, uzsonnára. 1D. KONDÓ: — Hacsak nem beteg .. . vagy igazoltan van távol. . . LIPTÁKNÉ: — Erzsiké..., tudod, hogy a házam majd rámdől... Ki hozná rendbe? A Bélus (kijavítja magát) a Petrezsi megcsinálgatja . .. megállapodtunk. KALAPOSNÉ: Megcsi-nál-gat-ja?! Egy nyomorék! Hát ilyen nyomorék ez! Csaló! A rokkantnyugdíjat felszedi... PETREZSI: Kalaposné . . . , Erzsiké, kérem... ne mondjon már ilyeneket... Hiszen nincsenek lábujjaim ..., az érszűkület. . . Beteg ember vagyok, öt percet dolgozok, tízet pihenek . . . LIPTÁKNÉ: Minek üljünk itt egész nap? KALAPOSNÉ:: Ha nem ülnek, az ebéd se jár! MEGANÉ: Mink is itt ülünk! JÓNÁSNÉ: Az hát! Minekünk tán nem volna dolgunk, Annuskám? Pitvart mázolni, takarítani? ID. KONDÓ: Ügy van! Ami rend, az rend! Rendnek kell lenni! JÓZSI BÁCSI (már egész kupac forgács van előtte): Ügy van, rendnek kell lenni! (széttúrja a forgácsot) KALAPOSNÉ: — A napközi otthon az öregek érdekében van . .. LIPTÁKNÉ: — Az én érdekem az, hogy meleg ebédet kapjak . . . Nem bírok már mindennap megfőzni... KALAPOSNÉ: — Gondolta volna meg előbb! PETREZSI: — Mások is szoktak hiányozni. SÁNTA MARI: — Igazoltan! Mink mindig elkéredzkedünk az Erzsikétől! 1D. KONDÓ: — Az már biztos! Erzsiké el is enged. BABRINYÁK: — Már, ha jogosnak találja! LIPTÁKNÉ: — Kéredzkedni?! Mint egy gyereknek? Ettől a felfuvalkodott . . . KALAPOSNÉ: — Kiről beszél? LIPTÁKNÉ: — Rólad, Erzsi, rólad! Még a nyolc osztályod sincs meg, mindenki tudja, csak azért kerültél ide, mert unokaöcséd a titkár! Elmenekült mellőled mindenki, két hónapig se bírta ki veled egy ember! .Piroska is retteg, az ebédet se meri kiosztani . .. Mindenki tudja, mitől hízik a te disznófarmod, Erzsi! KALAPOSNÉ (szinte ordít): — Maga többet engem ne Erzsizzen! Én a főnöke vagyok! LIPTÁKNÉ: — Nekem ezen a világon nincs más főnököm, csak a munka. Veled nem törődöm! KALAPOSNÉ: — Maga nem törődik velem! Hát én törődöm! Igenis törődöm azzal, hogy összetette magát egy negyvenéves nyomorékkal! Vénasszony ! Nem szégyelli magát, hogy még viszket a ... ? LIPTÁKNÉ: — Nekem nincs miért szégyellnem magamat. Erzsi. KALAPOSNÉ: — Aztán ki hiszi ezt el magának, Lipták néni?! SANTA MARI: — Láthassa, akinek van szeme, mi folyik nálad! ■14
