Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
(Az gyöngén bólint. A pasa int, kenyeret adnak néki, figyelik. Az eszi, mohón, semmi baja.) CARAFFA (közben beszél): A kenyér azt jelenti: a megadásnak friss és jó búza, a makacsoknak hús, de mérgezett! BORBÉLYDOKTOR (halkan): Ügy látszik, uram, a kenyérrel nem lesz semmi baj! RUSZTEM: Figyeljétek majd ezt a nyavalyást. (Elviszik a beteget.) A halottakat! (Néhány letaposott asszony, s egy halott ör hever a földön.) SARKANTYŰS: Ezek csak ájultak, hé! (Azokra, akiket leütött.) CSORBADZSI (Rusztemhez): Lejárt az egy óra, Rusztem! Szóljak nekik? RUSZTEM: Szólj! CSORBADZSI: Nem jobb volna mégis náluk hagyni a szökevényeket? Nem lesz mit enni adnunk nékik! RUSZTEM: Egy túsz néha tíz ökörrel is felér, Csorbadzsi! CSORBADZSI: Ezeket a sorsukra hagyják, meglásd! RUSZTEM: Nincs más választásunk, megpróbálni mindent. Beszélj! (A két konvencionális térbe ismét átbeszélnek egymáshoz. Mintha a falakon át, vagy éppen a falakról. Mindkét tábort látjuk.) CSORBADZSI: Az óra lejárt, főparancsnok úr! Válaszoljatok! CARAFFA: Add fel a várat, dicső Rusztem pasa! Vitézséged attól még megmarad ! RUSZTEM: Inkább magunkra gyújtom, fővezér! CARAFFA: Szulejmán nagyvezír elfutott, Thököly messze jár. A török katonák fellázadtak! A szultán már nincs a trónon! Mit akarsz? Miben reménykedsz, Rusztem? RUSZTEM: Jó sorsomban, generális úr! (Int Csorbadzsinak, beszéljen.) CSORBADZSI: A szökevényekkel mi lesz, fővezér úr? CARAFFA: Még ha én akarnám is, amit nem akarok, nem engednék magyar parancsnokaim! Igaz, Koháry gróf, válaszoljon nékik! (Kis csend, Koháry izzad.) No, mi lesz? (Ezt halkan.) KOHÁRY: Az emberek itt maradnak! SARKANTYŰS: Átkozott! De jól tettem mindent, amit tettem! (Nem túl hangosan.) CARAFFA: Keresztények! E várat a török majdnem száz éve vette el tőletek! Itt az idő, hogy újra, s végleg a tietek legyen! RUSZTEM: Beszéli, te asszony! KERESZTÉNY ASSZONY: Nem a miénk, hanem a németé lesz bizonnyal! CARAFFA: Szóljál te is, török! TÖRÖK SZÖKEVÉNY: Török testvérek, jól megy sorunk, szökjetek ti is! RUSZTEM: Keresztény asszony! KERESZTÉNY ASSZONY: Ne támadjatok, mert rajtunk megtorolják! MÁSIK ASSZONY: Támadjatok, úgyis agyonvernek! (Az asszonyt kiviszik.) KERESZTÉNY ASSZONY: Átkozott légy, Caraffa, ki mérgezett húst küldtél keresztényeidnek! Átkozott légy, ki a tieidet sorsukra hagyod! ILONA (ki eddig szinte Andráshoz tapadt, most már-már extázisbán rohan a falra): Nem vagytok az övéi! Nem vagyunk az övéi! Ö az éheztető és oly idegen hóhér! Vesszen Caraffa hóhérsága! CARAFFA: Csak étvágyat csinálok a makacsoknak, boszorkány! Anyák, nézzetek rá, mivé lesz egy fehérnép, ha elcsúfítja a gyűlölet! (Megvetés.) ILONA: Figyelj, étvágycsináló hóhér! Az időnek is nagy étvágya lesz! CARAFFA: Befejeztük! Gondolkodjatok! Minden szökevénynek, akár magyar, akár török, jó helye lesz itt, a táborunkban! Gondolkodjatok! Befejeztük! 18
