Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István költeménye - Cseh Károly verse
(Mély csend. Rusztem int néhány őrnek: azok a szekeret húzzák, s a kenyeret szedik zsákokba.) TÖRÖK ASSZONY: öljétek meg a keresztényeket ! Vagy küldjük őket a saját táborukba, ne pusztítsák itt a kenyeret! TÖRÖKÖK: Kenyérpusztítók! Vesszenek a kenyérpusztítók! KERESZTÉNY ASSZONY: Majd jönnek a mieink, s akkor nem lesz kegyelem! Hiába könyörögtök, nem lesz kegyelem! TÖRÖK ASSZONY: Jól tartjuk őket. és még ők fenyegetnek! CSORBADZSI (biztatóan szorítja meg Rusztem karját): Szólj hozzájuk, légy remek Rusztem, dicső pasa! RUSZTEM: Csend legyen! (Eddig a szekérhúzók és kenyérösszeszedők munkáját vigyázták az őrök, akik közben eltűntek.) Láttatok már vihart, mely örökké tartana!? Mert én még nem láttam soha! TÖRÖK EMBER: Ez nem vihar, dicső pasa — ez aszály! RUSZTEM: Aszályt se láttam! Se földrengést, se tűzvészt, se árvizet! TÖRÖK EMBER: Rosszabb ez itt, mint együtt a többiek. (Hirtelen.) A híreket halljuk, a híreket! Semmit se tudunk! A híreket! Lakassatok jól bennünket, legalább a jó hírekkel! RUSZTEM: Kedvetek szerint cselekszem: keresztényeket záratok bé a töm- löcökbe! S ti, akik kint őrzitek a várat és dolgoztok, többet ehettek majd ezután! És közeleg a nap, mikor Szulejmán serege és Thököly magyarjai jönnek! KERESZTÉNY ASSZONY: Azért záratod bé a magyar keresztényeket? RUSZTEM: Most a török keresztényeket fogom bezáratni! TÖRÖK ASSZONY: Ügy van! Vesszenek az új keresztények is! És zárasd bé a magyar muzulmánokat is! RUSZTEM: Nem teszünk kivételt! TÖRÖK EMBER: És a szökevény magyarok családjait is zárasd bé, dicső pasa! RUSZTEM: Mindennek eljő az ideje! TÖRÖK EMBER: És zárass bé mindenkit, aki nincs melletted. Rusztem! RUSZTEM: Aki mellém áll, kivezetem e nyomorúságból, emberek! De addig is: míg van a földnek gyökere, nem halhat éhen senki! TÖRÖK ASSZONY: Bogarat ettünk mi. uram! De elmúlt a nyár! Itt a hideg ősz! Már bogár sincs.«. Megettük a pillangókat is... nem szállong már egy se... Látod (az égbe mutat), egy se! A nagy kék égen egy se! Egy se . . . Miért? (Folytatjuk) LŐRINCZY ISTVÁN CSEH KÁROLY Kedvetlen négysoros Lepke és őspáfrány E-nek lányok melle strandon duzzad előttem meg géppapírok telt asszonycombokat nézhetnék s ezek helyett verset írok Minden ujjad amely tenyeremben perceken át halkan verdesett időtlen lesz mint megkövült lepke vagy mint szénben a páfrányerezet 19
