Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - Élő örökség
1 // • • • • 1 / blo örökség Valamennyien tudjuk, hogy nem velünk kezdődött minden, hanem részei vagyunk egy sokévezredes folyamatnak, s csak akkor boldogulunk, kizárólag úgy láthatjuk el maradéktalanul hétköznapi teendőinket, ha óvjuk, megbecsüljük, kamatoztatjuk eleink értékes, továbbfejlesztésre méltó hagyatékát. Többek között erre vállalkoztak múzeumaink, amelyek emellett abban is szolgálatunkra állnak, hogy gyűjtik, rendszerezik, feldolgozzák a ránk testált örökséget, azaz iránytűt adnak számunkra, hogy zavartalanul, viszonylag könnyen eligazodhassunk az ismeretek izgalmas birodalmában. Manapság — s ez természetes — egyre több szó esik a gazdasági nehézségekről, az ezekből fakadó nagymérvű pénzhiányról. Nem vitatjuk: ezekkel a problémákkal szűkebb hazánkban is viaskodnak a szakemberek. Ugyanakkor az is tény — elismerés érte —, hogy az esetek zömében úrrá lesznek az olykor tornyosuló bajokon, s okosan sáfárkodnak a kevesebbel is. Folyóiratunk e száma sokrétű, közérdeklődésre számot tartó munkájukból ad — a teljesség igénye nélkül — ízelítőt. Megismerkedhetünk a Gyöngyösön, illetve Hevesen kibontakozó eredményes tevékenység részleteivel. Ezek a sikerek azt bizonyítják, hogy nem hiába volt a törődés, hiszen a valamikor befektetett forintok busásan megtérültek. összegző tanulmányt is közlünk szűkebb hazánk ilyen jellegű törekvéseiről. Megtudhatjuk — s ez jó érzéssel tölt el mindnyájunkat —, hogy azért csak előbbre léptünk, s van mivel büszkélkednünk a világ előtt, hiszen egyre több rangos tárlat, kiállítóhely várja újdonságaival a múlt szerelmeseit. Az is örvendetes, hogy múzeumainkban nem holt kincseket tárolnak, illetve mutatnak be, hanem olyan relikviákat, amelyek iránt érdeklődnek a látogatók. Nemcsak az idősebbek, a korosabbak, a több szabad idővel rendelkezők, hanem a fiatalabbak, a közép-, illetve általános iskolás diákok is. Nagyon fontos ez, mert ha róluk nem feledkezünk meg, ha felkeltjük bennük az érzékenységet, az egészséges kiváncsiságot, akkor a felnőtté váló nemzedékek tagjai az utánuk következőket is ilyen szellemben okítják, nevelik. Meggyőzik őket arról, hogy a történelem valóban az élet tanítómestere, hiszen értő tanulmányozója rádöbben arra, hogy olyan példákkal találkozik, amelyeket célszerű, érdemes mérlegelni, hiszen tippeket kaphat ahhoz, hogy miként alakítsa sorsát, hogyan reagáljon, cselekedjen. Olyan régvolt személyiségekkel találkozhat, akik tudták azt, hogy csak akkor lehetnek igazán elégedettek, ha nemcsak egyéni érdekeik valóraváltá- sáért küzdenek, hanem gondolnak a szűkebb és a tágabb közösségre, a jelenre és a jövőre is. A kapuk nyitottak. Aki belép nem csalódik, mert élő, okító, jellemcsiszoló örökség várja. Mindenütt. . . 3
