Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - TUDOMÁNY - Zaharov H. I.: Az emberi tényező a szocialista termelésben: lényege és aktivizálódásának módjai
Az emberi tényező a szocialista termelésben: lényege és aktivizálásának módjai Részletek egy nagyobb lélegzetű tanulmányból V. II 1. A szocializmus fejlődésének jelenlegi szakasza sok mindenben újszerűén veti fel az embernek, mint a társadalmi újratermelés rendszerében tevékenykedő munkaerőnek a problémáját. Ahogy az SZKP XXVII. kongresszusának dokumentumai megjegyzik, éppen az emberi tényező a fő mozgatóereje a termelés intenzifikálásá- nak, s egészében véve, az ország szociális-gazdasági fejlődése gyorsításának. Az emberi tényező lényege és struktúrája ' Az „emberi tényező” fogalmának mai értelmezésében ‘különböző felfogások vannak. De általánosítva, így vagy úgy, mindegyik megközelítés lényege az, hogy az emberi tényező a szocializmusban az ember társadalmi megnyilvánulását jelenti, a munkához, a társadalmi tulajdonhoz, a hazafias kötelességekhez való viszonyát beleértve. Az emberi tényező (E. T.) hierarchikus struktúrája la következő, egymással összefüggő szinteket foglalja magába: társadalom (népesség, dolgozók) — szociális közösségek (osztályok, regionális csoportok, vállalati kollektívák) — egyén. A szocialista termelés ET-jének funkcionális felépítését szociális jelenségek széles köre hozta létre, melyek különböznek, úgy tartalmukat, mint szerepüket tekintve. Nagyjából 4 csoportba lehet őket sorolni. 1. Az anyagi javakat és szolgáltatásokat termelő, valamint azok minőségét javító, a munkaerő szakmai tudásának tökéletesítésére irányuló emberi tevékenység. 2. A termelés irányításával kapcsolatos gazdasági tevékenység, amely magába fog lalja az irányítótevékenység minden fajtáját, formáját és módszerét, a tervirányítás legmagasabb láncszemeitől a legalsó, elsődleges kollektívában történő irányításig. 3. A társadalmi tudat formái, melyek közvetlen kapcsolatban vannak a gazdaság működésével, a tervirányítás rendszerével, s magukba foglalják a gazdaságtudományt, a gazdasági gondolkodás és pszichológia kialakult típusát, a közvéleményt, ezek közvetlenül hatnak az emberek viselkedésére a termelésben, valamint a munkához, s a társadalmi javakhoz való viszonyukra. 4 A felépítmény politikai, ideológiai, jogi és más, olyan intézményeinek tevékenysége, melyek közvetlenül vagy közvetve hatnak a társadalmi termelés, valamint a dolgozók személyiségének fejlődésére. Különösen fontos szerepe van itt az SZKP-nak, mint a szovjet társadalom vezető és irányító erejének, valamint a szocialista államnak, mint az ország gazdasági központjának. A termelés emberi tényezőjének tartalmáról és funkciójáról Tartalmát tekintve, a szocialista termelésben részt vevő munkás egyidejűleg három funkciót tölt be, úgymint: — az anyagi javak előteremtője, — a társadalmi tulajdon, a termelési eszközök gazdája, — szocialista személyiség, országának állampolgára. A fent nevezett funkciók szerves egységben állnak egymással, s ez az egység objektív, mivel tükrözi a termelőerők, a termelési viszonyok, valamint a társadalmi felépítmény kölcsönhatásának dialektikáját a szocializmusban. Valóban, a munkás elsősorban a fő termelőerő, s ez közvetlenül meghatározza őt, mint árutermelőt, az anyagi és szellemi javak előteremtőjét. Ez elsősorban a munkás szakmai jellemzőinek, képességeinek fejlődését tételezi fel és meghatá rozza gazdasági funkcióját. Másrészt ő a termelési viszonyok fő hordozója, szubjektuma, ami a szakmai, kvalifikációs jellemzők mellett olyan szociális képességek kifejlődését is megkövete • Tudomány 74
