Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - HAGYATÉK - Gábor László: Beszélgetés a székesfehérvári Romkertben
sabbra alapozták, vagyis voltaképpen feltöltötték törmelékkel az Árpád-kori járó- szintet. Az új dunaalmási vörös mészkő padozatot erre a feltöltött szintre helyezték. amelyeket a többszöri tűzvészek okoztak. A leégett famennyezet helyére hatsüveges rendszerű boltozat került. De hiába volt az ólomtető, Kálti Márk szerint 1327-ben ismét a lángok martaléka lett a bazilika. A krónika megfogalmazásával: a „lemezekbe foglalt ólomanyag a nagy tüztöl úgy folyt le megolvadva a tetőről, mint a viasz”. Az Anjou-korban vált gótikus stílusúvá az épület külső formája, amelyet a törökkorbeli metszetek örökítettek meg. Az 1327. évi helyreállításoknál a XII. századi pilléreket is megerősítették. A későbbiek folyamán csak belső átalakításról van tudomásunk. A XIV. század közepén, az északi oldalhajóban Nagy Lajos épített családi sírkápolnát. Ezenkívül még egy sor, hasonló részlet kidolgozására sor került. Mátyás király a bazilikától keletre emeltette saját sírkápolnáját és azt összekapcsolta a bazilikával. Ezzel a valószínűleg magas, gótikus épülettel alakult ki a bazilika és közvetlen környezete utolsó arculata. Az átalakítások azzal is jártak, hogy például Károly Róbert is eltüntette, amit nem ítélt megfelelőnek. De fontos értékek megmentéséhez is vezettek, így III. Béla és Anna királyné sírja azért maradhatott épségben fenn, mert nyughelyük a járószint alá került, s így a török nem láthatta s nem pusztíthatta el. — Nem köthetjük meg a tervező építész kezét. Nem biztos, hogy Szent István korából látszódik majd több részlet. A tervezőnek több történelmi kor bazilikájának bemutatására kell készülnie, igy az Anjouk, illetve Mátyás időszakából is szükséges a közönség elé tárni részleteket. Nem vitás, hogy egy olyan lehetőség is adódik, hogy ne az eredetiben tárjuk közönség elé a rekonstruálható egységeket, hanem műkőből újrafaragva, hogy az időjárás viszontagságai ne tegyék tönkre. Tóth Sándor művészettörténész rekonstruálta a XII. századból származó kegyúri főbejáratot a töredékek alapján. Ezen all apostolt és Szűz Máriát ábrázolták, s félköríves boltívvel zárták le. Ezt például ily módon lehetne megvalósítani. Ez Szent István kriptájával szemben helyezkedett el. A korabeli ember világképe a maradványok azonosításában is eligazító. A saját kutatásainkban is ilyen megfontolás alapján dolgozom. A középkori ember gondolkodásában például a keleti irányban álló fő szentély az égi hatalmaké, míg a nyugati rész a világi uraké, ezért néha azt építészetileg is erődítésszerűen alakítják ki. Az adományozó, illetve fenntartó, majd jogutódai délről, saját kapujukon keresztül jönnek be a templomba. Ebből logikusan következik, hogy III. Béla és felesége, Anna, nem eldugottan temetkezett el a déli hajóban, hanem ez a világi műveltségű, bizánci neveltetésű uralkodó tudatosan választotta örök nyughelyét. Úgy, hogy utódai először az ő sírjukat lássák, ha belépnek a bazilikába. „Várt” meglepetések „A honvédelmi bizottmánynak 61. sz. pont alatt említett megbízásából 1848. deczember 8-án, Fehérvárra utaztam, hol deczember 11—16-ig folytatva a királyi sírok ásatását a m. n. múzeumba hozattam: 1. Azon kívül göröngyös, belül sima vörös márvány lapokból szerkesztett koporsót és az abban lelt nőcsontvázat, melynek sárgaréz koronkája s aranygyűrűje 1848. deczember 6-án küldeték át a múzeumba. 2. Ennek tőszomszédságában deczember 11-én akadtunk, kívül szinte göröngyös, belül sima vörös márványlapokból összeállított koporsóra, melyben találtatott: a) öles hosszúságú csontváz, b) Fején négy egyenkarú kereszttel ékes, rossz ezüst nyilt koronka. c) Nyakán rossz ezüst velencei láncz. d) Erről zománcos mellcsillag függött, e) Jobbján rossz ezüstperecz. f) Nyeles gömb fölött arannyal futtatott sárgaréz feszület, g) Mutató ujján aranygyűrű, melybe keleti gránát van foglalva s ebbe arab írás vésve, h) Balján rossz ezüst kormánypálcza. i) Baloldalán rossz ezüst kétélű kardikó. j) Lábain rossz ezüst hegyes sarkantyú." (Érdy János: Magyarország és Erdély, képekben, L, 42—48.) — A bazilika középkori királyaink temetkezőhelye volt. Szent István, Kálmán. II., Vak Béla, II. Géza, II. László, IV. István, III. Béla, III. László, Károly Róbert, Nagy Lajos, Albert, Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos és Zápolya János földi maradványait helyezték el itt, nem is szólva a családtagjaikról, s a XV—XVII. században itt örök nyugalomra tért főurakról. Elképzelhető-e, hogy valamelyikük sírját megtalálják, netán valami más felfedezést tesznek? — Elvileg erre több helyen is esélyünk van. A püspökkert s az épület, illetve az úttest alatt eddig még nemigen folytak kutatások. De ott is könnyen előfordul62
