Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Homa János: Az egri gyógyvíz történetéről
enyhítette az abban szenvedők fájdalmait. Ami az emberi fürdők helyeit illeti: az egyik, az Arnaut pasa által 1610 körül építtetett, a mai gyógyfürdő területén volt, a másik ilidzsát pedig minden bizonnyal a jelenlegi verseny- uszoda forrásai táplálták. A fürdők jellegzetesen a 8 szögletű medencékből és az azokat körülvevő fülkékből álltak. Épületüket nagy, kerek kupola fedte. Meg kell még említeni, hogy az ebből az időből való török gőzfürdő, a Valide Szultána, amely a vár feljárata előtt állott. A XVII. század első felében épült — a jelek szerint. Az Evlija Cselebi által említett állatok fürdője pedig valószínűleg ott állt, ahol ma a strandfürdő legészakibb medencéje található. — A török 1687. december 17-én, kivonult Egerből. Mi történt ezt követően a fürdőikkel? — A fürdők megmaradtak. Csak a látogatóik cserélődtek ki. A kitakaro- dás után a helyiek átvették és üzemeltették, Zapf Mihály, katonából lett fürdőmester jóvoltából. A Kamara szorgalmazta ezt, mert bevétele származott belőle. Arnaut fürdője püspöki kézben maradt. A gőzfürdő teljesen megszűnt. Később, a tönkrement Arnaut-fürdőt Barkóczy Ferenc püspök állíttatja helyre és építteti ki. Mindehhez 1742-ben fogtak hozzá. Ekkor készült el a legmelegebb, s egyben a legmagasabb rádiumemanáció-tartalmú forrás fölé telepítve, az úgynevezett töirökfürdő. Egyébként a másik, hajdani „ilidzsáról” a XVIII. századból nem maradt fenn adat. Ez idő tájt visszaesett, majd lehanyatlott az itteni fürdőkultúra. — A fürdőkultúra hanyatlása magával hozta-e a gyógyvizek, gyógyászati hasznosításának elmaradását? — Nem. Érdekes módon, a XVIII. században egyre nagyobb figyelmet fordítottak a gyógyvizekre. Kezdték megismerni a vizek összetételét az orvosok, sőt egyre körültekintőbben alkalmazták is azt. Aki felfedezte e víz gyógyhatását, valamint a vele való terápia alkalmazását, az nem volt más, mint Markhot Ferenc. Mária Terézia 1764-ben rendelte el az ország gyógyvizeinek összeírását és leírását, s amíg más helyekről semmitmondó sorok érkeztek, Markhot Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék főorvosaként, terjedelmes tanulmányt írt az egri (és a parádi) víz kémiai ösz- szetételéről, mennyiségéről és gyógyerejéről. Megállapította, hogy egy hidro- karbonátos vízzel állunk szemben, viszont a kor technikai színvonalán nem tudta még kimutatni a rádiumot. Megjegyezte, hogy Magyarországon kevés, ilyen hatású termálvíz van, „amely betegek gyógykezelésére, mind belső, mind külső használatra alkalmasabb és ajánlhatóbb volna”. Ugyanakkor rájött arra is, hogy a víz gyógyhatása nincs egyenes arányban annak hőfokával. Alkalmas az ízületi bántalmakra, a végtagok fájdalmaira, a vesekő, a vesehomok kezelésére. „Az öreg emberek minden időben éljenek a mérsékeltebb fürdővel — tanácsolta Markhot Ferenc —, gyakrabban egészségük megóvására, s kiváltképpen életük meghosszabbítására.” ö volt az első, aki ivókúrára is használta az egri termálvizet. Markhot kezdeményezésére és ösztönzésére, Eszter- házy Károly püspök 1794 és 1796 között, nagy fürdőépítkezésbe kezd. Üjabb tükörfürdőt készíttet. Vlagyimir Bronyevszkij orosz cári tiszt, átutazva a városon, felfigyel a fejlesztés során megszépített egri termálfürdőre. „A fürdők igen jól megépítettek, tágasak, tiszták” — írja. Meg kell említeni azt is, hogy e termálfürdő melletti, nagy, meleg vizű tó a parasztok kedvenc nyári fürdőzésére szolgált. — Kik számítanak még a legjelentősebb személyiségeknek az egri fürdőkultúra kialakításában? — Mindenekelőtt Pyrker János László egri érseket kell említenem, aki 44
