Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Csorba Piroska: Botrány lelketlen (egyfelvonásos)
MEGÁNÉ: Együtt voltak tegnap a Báróhegyen, a szőlőben .., KALAPOSNÉ: Kivel? SÁNTA MARI: Avval a szemérmetlen . . , KALAPOSNÉ: Liptáknéval? SÁNTA MARI: Látta az egész falu! Ügy ment az Annus mellett, mint a hites ura! JÖNÁSNÉ: Szent isten! Liptákné hetvenhat, a Petrezsi negyvennégy! ID. KONDÓ: A lyuk nem öregszik. MEGÁNÉ: Mit motyog? ID. KONDÓ: Semmit, semmit. . . KALAPOSNÉ (kifelé indul): Ha keresnének, a postán vagyok. Liptáknéék várjanak meg! Majd én megmutatom nekik! Ma nem kapnak ebédet! MEGÁNÉ: Űristen, az Erzsiké nem fog nekik ebédet adni! SÜKET MARI: Ne pártolja őket! Van pofájuk együtt nyalakodni, aztán idedugni az orrukat az ebédért! BABRINYÁK: Honnan tudod te. Mari, hogy mit csinálnak? Tán te tartottad a gyertyát? SÜKET MARI: Azt mondják, már ott is hál a Petrezsi az Annuskánál. JÓNÁSNÉ: Mit beszélsz? összeadta magát azzal a szerencsétlen nyomorékkal? SÜKET MARI: Nem mindenütt nyomorék az . . . ID. KONDÖ: A lábujjait vágták le az érszűkület miatt, nem a micsodáját. (Kintről teherautó zúgása hallatszik, aztán az ajtó csapkodása.) FÉRFIHANG: Kalaposné asszony! BABRINYÁK (az ablakhoz megy): Elment a postára. Jön mindjárt! FÉRFIHANG: Nekem sietnem kell! Piroska! Piroska! PIROSKA (hangja, kintről): Jó, jó, itt vagyok már... Levesszük az edényeket, majd visszajön érte. Ha kihűl, kihűl . . . FÉRFIHANG: Egyedül nem megy a porciózás? PIROSKA: Nem oszthatom szét. míg az Erzsiké . . . FÉRFIHANG: Igaz, amit beszélnek, először a hízók, aztán az öregek? (Odabenn az öregek hallják, van, aki bólogat, szólna, ingatja a fejét, csak Józsi bácsi farag rendületlenül.) PIROSKA: Maga mondta, nem én . . . Ne szólj szám . . . Szeretnék itt maradni. Megmondaná, hová mehetnék dolgozni ebben a nyomorult faluban? . MEGÁNÉ: Hallották? JÓNÁSNÉ: Azért nem jut repetára. BABRINYÁK: Mindenki sejtette, nem? Azért nem lát húst a krumplink . . . MEGÁNÉ: Bezzeg a Kalaposné disznai. . . azok híznak. BABRINYÁK: Jobb lesz, ha hallgat. Még valaki (Kandó felé int a fejével) visszamondja, aztán kiteszik innen. Főzhet majd magának . . . MEGÁNÉ: Ami igazság, az igazság is marad . . . JÓZSI BÁCSI: Az igazság az, hogy az embernek lyuk van a hátsóján. Örüljön neki! MEGÁNÉ: Sok mindent lát az ember. .. SÁNTA MARI (kinéz az ablakon): Jól látok? Tényleg együtt jönnek! Együtt! ID. KONDÓ: Kik? SÁNTA MARI: Hát a Béla! Meg a Liptákné! ID. KONDÓ (ö is kinéz): Gyönyörű pár. mondhatom! Petrezsi a két mankójával, Liptákné a nagy fenekével! MEGÁNÉ: Fogja már be, kihallatszik! ID. KONDÓ: Hallgassák, ha tetszik nekik! (Liptákné és Petrezsi az előtérben.) 26
