Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Csorba Piroska: Botrány lelketlen (egyfelvonásos)
SÁNTA MARI: Épp ideje, hogy valaki megmondja nekik a magáét! (Liptáknéék belépnek, mindenki elhallgat.) LIPTÁKNÉ: Mi van, mért hallgattatok el? (Petrez&ihez): Napok óta elhallgatnak mindenütt, ha valahová belépek. SÁNTA MARI (jelentőségteljesen): Ha beléptek ... LIPTÁKNÉ: Hogy érted ezt? SÁNTA MARI: Ügy, hogy a Petrezsivel... járkálsz. LIPTÁKNÉ: Hát ez a baj? Kilóg a szeg a zsákból! Tudom már mi báintja a bögyötöket! SÁNTA MARI: Az enyémet ugyan nem bántja, ha tenéked nem ég ki a szemed, Annus. LIPTÁKNÉ: Mit irigyelsz tőlem, Sánta Mari? Hogy odavettem a Bélust? ID. KONDÓ: Halljátok, már oda is vette ... Mikor lesz az esküvő? JÓNÁSNÉ: Micsoda csúfság, micsoda csúfság! LIPTÁKNÉ: Nem is válaszolok az aljas gyanúsításra! És kik, kik gyanúsítanak engem? Te, Sánta Mari, aki a kutyának se kellettél? Te gyanúsítasz engem, te vénlány! A legutolsóval is elvetetted volna magad, csak... (Kondóhoz fordul) Vagy maga, maga, Kondó Ferenc? Meg tudná-e számlálni, hányszor csalta meg a feleségét? ID. KÖNDÓ: A feleségemet hagyja! LIPTÁKNÉ: Hagyom én, hagyom. Maga is hagyja, mióta a koporsóban van ... azóta nem veszi elő a szíjat sem ... ID. KONDÓ: Csináltam, amit csináltam. De maga, Liptákné! Vén korára ösz- szeállni evvel a ... nyomorékkal? PETREZSI (most kezdi megérteni, miről is van szó): Maguk..., Kondó bácsi..., maguknak elment az eszük! Én, meg az Annus néni ? Hogy az Annus néni, meg én? SÁNTA MARI: Jó az ágyban egy ilyen kövér asszony, mi? BABRINYÁK: Hagyják már abba... (Kikiált) Piroska?! Mi lesz az ebéddel? PIROSKA (dobozokat cipelve, bejön): Majd jön az Erzsiké, a Kalaposné, jön mindjárt! BABRINYÁK: Ha négykor jön, akkor négykor fogunk ebédelni? JÓNÁSNÉ: Kinek ízlik már eldermedve az étel? MEGÁNÉ: Ügy van! Oszd csak szét, Piros! PIROSKA: Hagyjanak már, no! Maguk (majdnem sír) tán nem tudják, mért kellett előttem menni a Dóránénak, meg a Gerő Katinak? Várjanak már! BABRINYÁK: A postát már rég megjárhatta volna a nagyságos asszony! MEGÁNÉ: Talán benézett a tanácsra ... az unokaöccséhez ... BABRINYÁK: Akinek vb-titkár az unokaöccse, annak mindenkor van hová menni... KALAPOSNÉ (futva): Jaj, annyira rohantam! Mi van, Piroska? PIROSKA: Az ebéd ... KALAPOSNÉ: Az ebéd? Most nem érek rá, ossza szét! Nem érek rá! Emberek! (Ünnepélyesre igazítja a hangját.) Kedves napköziotthon-lakók! BABRINYÁK: Ezt meg mi lelte? MEGÁNÉ: Mit szaval ez itt? JÖZSI BÁCSI (kedélyesen, csak úgy, maga elé): Mikor az asszonyok szépen beszélnek, biztos, hogy valamit kérnek . . . KALAPOSNÉ: Nevezetes alkalom vár ránk..A távirat... most jött a postán. Meglátogat bennünket (várja a hatást) a Magyar Televízió! A nyugdíjasok műsorában szeretnék bemutatni az otthont! Az elnök elvtárssal, meg a 27
