Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Cseh Károly költeménye - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)

Be kell látnom, hogy gyáva vagyok és voltam egész életemen át. Ha nem lettem volna gyáva, máshol állnék, másképpen is állana a szénám. Ha ki mertem volna nyitni a számat, ha mertem volna rápirítani a rágalmazókra és nem féltem volna a „botránytól", biztos, hogy szétvertem volna a rágal­mazás vastag üledékét, ami most már. hogy ezt nem láttam, elborít véglegesen. Reménytelenül — így is mondhatnám —, helyrehozhatatlanul. Most már vi­lágosan látom — saját magam bőrén tapasztalom ezt —. a becsületet, a tisz­tességet és a jó hírt éppen úgy meg kell védelmezni, akár a szabadságot. Egyiket sem adják ingyen! Aki gyáva, akit bizonyos „szempontok" vezetnek, aki hallgat a humanizmus szelíd szavára, az ebben az életben — egyebeken felül — be is mocskolódik menthetetlenül. Megérdemelten zúdul rá ellenszenv, megvetés, gyalázat, hisz menthetetlenül gyáva volt és ezzel bizonyította be — mint ahogy ezzel bizonyítottam be én is — az életre való alkalmatlansá­gomat, a megbecsülésre, tisztaságra való érdemtelenségemet. Ezzel a hitvány gyávasággal! * Éhesen dolgozom és ez rendjén is van igy. mert csak éhesen tudok dol­gozni. Megtörtént már, hogy volt reggel, amikor is bőségesen ettem, neki­feküdtem az ételnek és megállt a munka. Egyszerűen képtelen voltam egy értelmes, izgalmas, érdemes sort papírra vetni, kénytelen voltam lefeküdni, hogy kábán unatkozzam. Mintha egybefolyt volna előttem a világ! Míg üres gyomorral, olykor késő délutánig, feketén és citromos vízen jól dolgozom, a fáradtság legkisebb jele nélkül. Agyam tiszta, vérkeringésem könnyű, ide­geim nyugodtak, akár az aszkétáké a középkorban. Könnyű, súlytalan testtel, lebegő lélekkel dolgozom — éhesen. (1947) aug. 3., Dormánd Itthon vagyok már negyedik napja, egy-két hetes pihenőre, a régi házban, a romok között. Maga a gazdaság példaszerű, Andris öcsém érdeme ez. Szinte hihetetlen, amit képes volt kiásni, feltámasztani, előkaparni a romok alól. Virágzó kis gazdaság — 300 Kh —, a legnagyobb területegység, ami ma az országban egy tagban létezik. Vajon vagyunk-e ötezren, akik ezt vagy ehhez hasonlót birtokolnak? Jólesik nézni a szemnek ezt a rendet, tisztaságot, ki­váltképp az országot borító romok után. Sértetlen istállók, tiszta cselédszobák, pajták, fészerek, magtár, gazdasági műhelyek. A jószágállomány már kicsiny, de szép és egészséges. Földek jól megművelve, bár az eredmény siralmas volt. Irtózatos aszály pusztította a vidéket, a természet e vak erőivel szemben ma még tehetetlen az ember. Itt pihenek hát. járom ismét a falut, mint 10—12 évvel ezelőtt, amikor a Bűntudat-ot írtam annak idején. Ma már kötet ébre­dezik bennem, az. Alvilág! Anyám, apám sírját holnap látogatom meg majd feleségemmel. ★ Múlt hetekben a Balatonnál pihentem 10 napot, Tihanyban, ezen a tün- déri helyen, a béke. a csend és a nyugalom e zavartalan szigetén, fenn a László-villában. Sok jóbarátot szereztünk, köztük Hárs Laciékat, felesége. Sziráki Judit, a kitűnő írónő. Persze napjaink fürdéssel, sétálgatással teltek el inkább, mint jegyezgetéssel, holott eredetileg úgy terveztem, hogy min­denről részletesen elgondolkodom majd tihanyi magányomban. Hogy mégsem így történt, talán nem is hiba, hisz mit értem volna vele, ha felfedezem mondjuk a puskaport vagy a spanyolviaszkot, mit profitált volna belőlem az emberiség. így legalább saját egészségemet, testemet, lelkemet foltozgattam. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom