Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Oláh András verse

Jól is érzőm masam. egy új kisregény bontakozik bennem, ha már azt nem írhatom, amit különösen szeretnék. E kisregény címe: ,,Szerencsés utazás Egerbe én részben Füzesabonyba". A címben mint látható, benne van a tartalom. Rengeteg figura, csendes, bizakodó optimizmus, megbékélés, feloldódás Egyszóval öregszem . . .

Szept. 4.. Bp.

Nem is tudom, honnan ez a nagyra tartott önhittség, ez a képtelen nagyképűség. ez a mondvacsinált, tudúko.s bornírtság. amellyel •— mi Írók — tetszelgőnk saját magunk és a világ előtt. Nem mintha túlzott hitele lenne ennek a szégyentelen és gusztustalan . . .

Bp., 948. június 15.

Közel egy esztendeje nem írtam ebbe a könyvbe, hisz ha nézem. 1947. szeptember 4-től (fenti dátum) mai napig majd egy esztendő. De a rengeteg baj. bánat, szenvedés, nyomorúság után végre fedél jutott fejünk fölé, kislányunk is született április 19-én. egyszóval rendes hajlékunk van a belvárosban. szemben az Angolkisasszonyok templomával, a Nyáry Pál u. 4. szám alatt. Mindezeket éppen csak regisztrálom, annyira személyes jellegű ügyek ezek, hogy ezen a helyen és éppen most nem is vesztegetem rájuk a szót.

(Folytatjuk)

OLÁH ANDRÁS

Emlék

Manalma' gesztus emléke: bilisül into kar magánya a távolodó vonatablakban

elment

s vele a sovány álmok lidérre

mögötte sápadt szerelem vagyak kialva kanóca

ott volt — es niegsem '/ive zakatolt a síneken

az emlékezet szivacsa magába szívta s pillanattá csonkult az idő

Hajdúnánás, l!IKl>. július 1!2 22.

27