Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Homa János: Tudományos ismeretterjesztés megyénkben
tot sikeresebbnek tartom, mint a filmművészetit. De ez utóbbi is rendkívül színvonalas programnak minősíthető. Jól tájékoztat e művészeti ág hazai fejlődéséről. Mindig nagy közönséget vonz. Valamelyest sajátságként említhetem, hogy miként mások, úgy mi is arra törekszünk: erősen kapcsolódjunk a hétköznapok során felmerülő igényekhez. Ebből fakad, hogy előretörtek az ismeretterjesztő és kulturális szolgáltatások. Egyre gyakrabban szervez a TIT az üzemeknek, intézményeknek, például nyelvtanfolyamokat, nem egyszer úgymond alulról jövő lakossági ösztökélésre. Meg kell említenem azt is, hogy gazdasági tekintetben is kitűnő eredményeket mondhat magáénak szervezetünk. Jóllehet, nem tartozunk az ország nagy megyéi közé, mégis szép sikereket ért el ez az apparátusból és a társadalmi aktivistákból álló maroknyi csapat 1986-ban és 1987-ben egyaránt. Dr. Tóth Vilmosné: — Az útkeresés jellemzi munkánkat. Társadalompolitikai és gazdasági tevékenységünk mellett úgynevezett értelmiség szervező funkciónk is van. Pillanatnyilag a gazdasági oldal került előtérbe, hiszen önfenntartó a szervezet. Elő kell teremteni a fedezetet a tartalmi munkához. Célunk, hogy a gazdasági tevékenységből, a szolgáltatásból származó bevétel egy részét a magas kulturális értékek közvetítésére fordítsuk. Erre máshonnan nem tudunk pénzt biztosítani. Egyébként jó néhány hagyományos programunk akad, amelyeket többnyire más szervekkel közösen rendezünk. Itt említhetem például a magyar nyelv hetét, a műszaki hetet, a környezetvédelmi hónapot, s a szabadegyetemeket. Ezek közül a legkiemelkedőbb a Nemzetközi Politikai Ifjúsági Szabadegyetem, mely 20 éves. Már második esztendejében jár az Eger város irodalmi hagyományai címet viselő szabadegyetem. Szeretnénk elkerülni a kampányokat, de az olyan tudománynál, mint például a történelem, építünk az évfordulók adta lehetőségekre. Így jelenleg az 1848—49-es forradalom és szabadságharcról szervezünk vetélkedőt a fiataloknak. Az említettek egri példák, de ez nem azt jelenti, hogy a többi településen ne folyna ilyen útkeresés. Mindehhez nagy segítséget nyújtanak a társadalmi tisztségviselők, az elnökségi tagok, a szakosztály-vezetőségek. Megyénkben mintegy 1000 tagot tartunk nyilván. Egyharmaduk aktívan kiveszi részét a társulati életből. — Elégedettek-e a szakosztályok és a helyi TIT-csoportok munkájával? Dr. Tóth Vilmosné: — összesen 23 szakosztályunk működik; tizenhárom társadalomtudományi és tíz természettudományi. Alapvető feladatuk: tanácsadó szerepet töltsenek be az elnökség és az apparátus mellett, s biztosítsák a szakmai önképzést. Ezeket a szerepeket általában jól betöltik. Ez szükséges is, hiszen állandóan változnak a tudományok, s mindig ugrásra készeknek kell lennünk, hogy az új ismeretek bekerüljenek fegyvertárunkba. A TIT-csoportok helyi képződmények. Üzemekben és főként falvakban találhatók. Jelenleg 28 működik. Nem könnyű a helyzetük, hiszen közvetlen környezetük ismeretszerzési igényeit kell észlelniük, s kielégíteniük. Olyan helyeken alakulnak ki, ahol a legkiválóbbak a népművelők, s belső kényszernek érzik az effajta igény kiszolgálását. Dr. Bodó Sándor: — Kár volna elhallgatni, hogy a szakosztályok éppúgy, mint a TIT-csoportok, rendkívül nehéz helyzetben vannak manapság. Életlehetőségeink rosszabbodása miatt egyre kevesebb embernek jut ereje társadalmi munka végzésére. Egy-egy szakosztály vagy TIT-csoport meggyengülésének oka, hogy néhány tag inkább a kiskertjében ügyködik, vagy más kifizetődő elfoglaltságot keres. Ez hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb a hagyományosnak mondott előadásos ismeretterjesztés. Ez az oka annak is, hogy a TIT profilja eltolódott a rendszerezett és hasznos ismereteket biztosító tanfolyamok felé. — Miként kell értékelni ezt a folyamatot? Dr. Bodó Sándor: — Az élet realitásait tudomásul kell venni. De nem tekintem egyértelműen pozitív fejleménynek, mert a TIT általános műveltséget emelő szolgálata — hiszen az előadások ilyen szerepet töltöttek be — háttérbe szorult. Dr. Tóth Vilmosné: — Nagyon bízom abban, hogy megáll ez a folyamat, mi több, visszarendeződnek a dolgok, mert manapság mindenki csak a konkrétan hasznosítható ismereteket gyűjti. De ez kevés. Az általános műveltség gyarapítása híján az emberek személyisége szenved kárt. Előbb-utóbb ki kell, hogy derüljön: a magasabb színvonalú technikai produkcióhoz is fontos a humán jártasság. Summa summárum: a kor e követelményének, a közvetlenül hasznosítható tanfolyamok beindításával eleget teszünk, de nagy figyelmet fordítunk a kulturális és politikai tudnivalók átadására is. Most, hogy önfenntartóak lettünk, tehát nehezebb körülmények között gazdálkodunk, még arra is gondot kell fordítanunk, hogy beszerezzük a napjainkban létfontosságú korszerű technikai eszközöket. Ezért, ha talpon akarunk ma50
