Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Homa János: Tudományos ismeretterjesztés megyénkben

radni, nincs más választásunk: be kell tenni a lábunkat azokra a területekre, ahol az ismeretterjesztésben rés támad. — Az egyes településeken több érdekes kezdeményezéssel találkozhattunk. De miért vállal magára a TIT segéd-motorkerékpár vezetői vagy szabás-varrás tanfo­lyamot? Ez mitől tudományos ismeretterjesztés? „ Dr. Tóth Vilmosné: — A társulat 1841-es alapításakor Bugát Pál így fogalma­zott: „A tudományt a munkásélettel összekötni, ez a feladás.” Mostanság a tudomány és a munkásélet közel került egymáshoz, összeegyeztethető törekvéseinkkel ez a mindennapi képzés. Az élet hozta így, hogy akár az említetteket, akár kazánfűtői tanfolyamokat is meghirdessünk. Az átképzésben is vállaltunk feladatokat. Ez me­gint csak arra késztet bennünket, hogy figyeljünk azokra a hiányokra, amelyeket az állami hivatásos oktatás irányítói kihagynak. De észre kell venni azokat a lehető­ségeket is, hogy mi hol tudunk konkurrensek lenni. Mert azzal, ha olcsóbban szer­vezünk meg egy kazánfűtői tanfolyamot, mint egy másik intézmény, sokan jól járnak. — Kik jelentik az önök által szervezett programok hallgatóságát? Egyáltalán, milyen rétegekre vagy korosztályokra építenek? Dr. Bodó Sándor: — A TIT tömegkapcsolatai kiterjednek a társadalom minden osztályára, rétegére, minden korosztályára. Természetesen nem minden ember a partnerünk, de létezik egy széles kör, amely folyamatosan, rendszeresen, avagy csu­pán alkalmilag, igényt tart a társulat által nyújtottakra. Dr. Tóth Vilmosné: — Nem sorolom fel, hogy például az életkorok szerint, kik­nek mit kínálunk. De ízelítőül megemlítem, hogy az óvodásoknak nyelvtanfolyamo­kat, az általános iskolásoknak nyelvi táborokat, a középiskolásoknak egyetemi elő­készítőt, a főiskolásoknak szabadegyetemeket, a felnőtteknek egyebek között szak­mai átképzéseket, továbbképzéseket, konferenciákat ajánlunk. A nyugdíjasok hajdani főiskolájának és mostani középiskolájának szervezéséből is kivettük a részünket, s egészségügyi felvilágosító előadásokra is invitáljuk őket. — Végülis, kikre koncentrál a TIT? Dr. Bodó Sándor: — Feladatunk a fiatalokkal való folyamatos törődés. Az üze­mekben zajló tevékenységünkkel a munkásságra és a műszaki értelmiségre koncent­rálunk, míg a községekben a mezőgazdasági dolgozókra figyelünk. Ugyanakkor az értelmiséggel két ok miatt is törődnünk kell: részben azért, mert ők a partnereink az ismeretek továbbadásában, másrészt pedig, ők a leggyakoribb résztvevői, hall­gatói programjainknak. — Azt hiszem, nem kell nagy bátorság azt kijelenteni, hogy ß kisebb települések az ismeretterjesztést illetően is hátrányban vannak ... Dr. Bodó Sándor: — Arra törekszünk, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Nem csekély az az energia, amelyet ebbe fektettünk. Nevezetesen: hogy aktívan működjenek TIT-csoportjaink. Viszont tény, hogy a városok előadói és hallgatói bá­zisai is nagyobbak. Dr. Tóth Vilmosné: — A falvakban élő értelmiségnek segédanyagainkkal, a helyi tanácsoknak pénzbeli támogatásunkkal is igyekszünk segíteni. S TIT-es prog­ramot sok olyan helyen rendezünk, ahol más hasonló szervezet, például a MTESZ már nincs jelen. Ahol TIT-csoport, vagy üdülő található, ott rendszeres ismeretter­jesztés folyik. Célunk, hogy ne legyen olyan település a megyében, ahol évente legalább egyszer ne szerveznénk megmozdulást. — Közel két éve a legutóbbi megyei küldöttgyűlésükön a városok közül a gyön­gyösieket emelték ki az első helyen. Mi a helyzet napjainkban? Dr. Bodó Sándor: — Az összehasonlítás rendkívül nehéz, mert mindenütt má­sok a személyi feltételek. Ezzel együtt Egert, Gyöngyöst, és Hatvant az élvonalban említeném. Heves feltörekvőben, míg Füzesabonyban városi jogú nagyközségünk­ben eredményesebb munkát szeretnénk látni. Egyébként az éves gazdasági teljesít­mény hű tükre mindennek. Dr. Tóth Vilmosné: — Eltérőek a lehetőségek. A tevékenység jellege is városon­ként eltérő. Erre rányomja bélyegét a vezető érdeklődése, beállítottsága. Megfigyel­hető, hogy a szakmai átképzésben Eger jár az élen, s most kezd felzárkózni Hatvan. Az üzemekkel Gyöngyös épített ki legkorábban jó kapcsolatot. Az értelmiséggel va­ló foglalkozás Hatvanban és Gyöngyösön bontakozott ki a legjobban. Tehát minde­nütt akad említésre méltó jó példa, ugyanakkor teendő is jócskán. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom