Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella költeménye
szállal kötődik hozzátok, aki tanácsadó társatokká nőhetne, aki felvilágosítana benneteket, hogy ne hódoljatok be a hízelkedőknek, mert vesztetekbe rohantok. Fokozódó haragotok a haza holnapjait ássa alá. Ne rugaszkodjatok el szülői voltotoktól, hiszen méginkább kiéghettek, s a hatalom megszállottjaként önnön máglyátokat gyújtjátok meg. Miért veszitek készpénznek Anna nővérem áskálódásait, ne hagyjátok, hogy sorsotok megrontójává váljon, mert mindezért hihetetlenül súlyos, nagy árat fizettek. Félő, hogy igen hamar. Ne erőszakoljátok rám azt a termetes szláv férfit, mert rossz lapra tennétek, Érdeketekben is tiltakozom. Én Krisztussal kötök jegyességet, enyém lehet a testfelettiség tudata, elérhetek arra a megszenvedett magaslatra, ahonnan lepillantva szánandóan kicsinyesnek tűnnek a lázongó vér szabta kötöttségek. Innen minden igazi arculatát mutatja, itt az a harmónia honol, amelyért hiába futkosnak, loholnak százezrek ... — Ezt már nem tűrhette a királyasszony. — Elég a fecsegésből. Megyünk, s az a vendég kopogtat majd. Kikosaraz- hatatlan kérőként! — Ott vonulnak, mögöttük a szolgák siserehada) A császárlány így dohog magyarok urának: — Skandalum. Minket rendel ítélőszéke elé. Éretlen taknyos, aki badar víziókat vetít elénk. Hóbortos kölyök. Másként vélekedik majd, ha bebújik leendő vejünk dunnája alá. — Megint muzsikál a folyó, dudorásznak a fürgén kószáló szellők által keltett habok, s alkony óaranya ragyogja be a tájat. Kukkants most abba a lakba. Replikázik a harsány női hang: — Légy már férfi, legyen vége a pipogyaságnak. Sosem volt vasakaratod, Te csak arra voltál képes, hogy dacoljál András apáddal. Küldd már végre azt az ... — Most szólalok meg: — Rémületes, a fiad ellen orgyilkost küldeni... ! — Béla megretten: — Nem hallottad. Mintha Margit.. . — Csattan a válasz: — Gyengék az idegeid, képzelődsz. Akárcsak egzaltált rokonaid valaha. Intézkedj! — Az az utasítás csak nem hangzott el. A koraesti teremből csalódottan ódalogtak el az ármánykodás mennyből űzött, torzképű angyalai.. . (Folytatjuk) NÉMETH GABRIELLA holdkórosok járnak a cserepeken fészkes tenyerük vak tükör repedezett a varasodott bádogereszen kitárt karokkal lépegetnek és nem tudnak már lezuhanni sem 34
