Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Wéber Tündfe: Békásdűlő (egyfelvonásos)
WÉBER TÜNDE Békásdűlő (11/2.) BRUHÁCS (siránkozó hangon): — Most nem tudom; menjek, aludni menjek vagy maradjak? Ha megyeik, a hátam mögött, ha maradok, a szemembe nevetnek ki... BRAHI (hanyagul az erkélykorlátra dőlve, vállára átvetett, sötét zakóban, kigombolt fehér ing, kibontott nyakkendőben, kissé borzasán, az erkélyt megvilágító ostomyeles lámpa fényében újságot olvas. Megszólalásakor erősebben világít a lámpa fénye): — Figyelem! Az ötödik sípszó pontosan XX. századot jelez! Ideje felébredni (bizonytalanul, eltűnődve) vagy lefeküdni, ünnepelni, vagy mit tudom én... Nos, miben lehet részünk még ma éjszaka? Valami boltos jelenetet ígértek. LYENÖ (telefonfülkében telefonál, gesztikulál, majd lassan kilép, a telefon- kagylón madzag lóg, úgy járja körbe a színpadot): — Halló! Brahi szerkesztő úr? Az 1944-es évfolyamú (halkan) csoda ibukéja van ennek a születési évszámnak (!) úttörőcsapat tagja vagyok, nincs számomra valami felesleges újságpapírja vagy bánom is én: valami maradék státusza? SZTK-jogosultsággal, hármas követelménnyel, kétfrontos harccal, frak- ciós múlttal rendelkezem (naivan) — Körben áll egy kislányka (saját tengelye körül forog, érett asszonyosan) — Legismertebb publikációim egyike: „A libidó szerepe a gazdálkodásban”, megírtam a nokedligyár történetét, hatkötetes munkám: „Az alma nem esett messze Nagyfától”, ismert kézikönyv, mélyinterjút készítettem ismert szakemberekkel, véleményünk szerint: „ha kissé elevenebben menne a munka, a kereskedelem és a külkereskedelem is elevenedne, s ez jótékony hatással lenne a munka elevenedésében ... BRAHI (érdeklődve): Végül is mit akar tőlem? Státuszom nincs ... GYEREKEK (együtt és külön-külön, körbetáncolják Lyenőt): — Lyenő, Lyenő, nem gondoltál arra, hogy fellépj a nagy nevettető'k sorozatban? LYENÖ (nevet, egyre hangosabban, (hisztérikusán, a gyerekekkel együtt táncol). OBLIGÓ és NEGLIZSÉ (tapsolnak). GYEREKEK (Lyenő körül ugrálva): — Szomorúságot adó két mély ránc a szája szegletében, mert nevet, sokat nevet. És minél többet nevet, annál mélyebb a ránc... Kapj fel egy ásót, áss közműárkot, vagy ásd el magad: légy hasznos tagja a társadalomnak! LYENÖ (kikeres a zászlórudiak 'közül egyet, ásót húz rá. Ásni kezd). BRAHI: — Mi újság? Lesz muri vagy nem lesz muri? (Félig az újságba pillant, majd a gyerekekre) — Locsognak, fecsegnek, sehol semmi ünnep. Csak beszélnek róla. Olykor olyan érzésem támad, hogy be kellene vezetni a locsogási tilalmat. (Újságba pillant.) Olvasnám, de hát erről nem írnak a lapok. (Trezor felé) — Talán az lehet az ok, hogy ilyen jogszabály nincs, következésképpen el sem rendelhetnek ilyen szankciót. (A gyerekekhez) — Ezért nem tudósít róla a sajtó, ezért nem írunk róla. Ámbár úgy tűnik: helyzetünk a locsogás területén is nehezedett, ezért lenne jó, ha mégis lenne locsogási tilalbm. Mielőtt forrásaink ezen a téren is 25
