Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Magyari Barna versei
Elvitte a riadóautó. Kihallgatták. Néhány nap múlva elengedték. Nem tudtak vele mit kezdeni. A sarki kocsma pedig élte az életét. Minden nap ugyanaz a barnaképű, őszhajú öregasszony kicsi, pipázó életepárjával, ugyanaz a hajlotthátú egykori tisztviselő, unottképű, csapzotthajú szénfuvarozó, harmincévesnek látszó húszéves huligángyakornok, és ezekhez ugyanaz a kíséret zsibongott ott. Előtte autóbuszok, villamosok lármáztak, és emberek ezreit szállították mindenfelé. Beszéltek arról, hogy lebontják, átalakítják, elköltöztetik. Sokáig nem tették vele egyiket sem. Tömbházlakók Imre bácsi minden este fiatalkori történeteiben lógázza a lábát s ez jót tesz reumájának Kati néni szombatonként két nagy szatyorban viszi a mosodába Pista bácsi szennyes gondolatait a lány a másodikról néha órákon át cserél egyetlen magánhangzót affektálásában én pedig most csak úgy egyszerűen kiengedem szobámból a versszagot MAGYARI BARNA Magas homlokú délután fodrászszékembe beült a délután és én felfelé fésülöm a fellegeket hadd látszódjon jókedvem homloka te naivan kérded „szeretsz-e még?” s én azt mondom ilyen magas homlokú délutánon nem szabad butaságokat beszélni Visegrád, Dömös irányában
