Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Cseh Károly költeménye
JÓS: Törökmagyar és nem magyartörök! CARAFFA: Borult elméjű vagy? SARKANTYÜS: Az ez, uram. CARAFFA: No, akkor csak húsz korbácsot kapsz ötven helyett, tarka fajzat! JÓS: Én — tarka? Kegyelmed Antonio Caraffa! A Caraffa törökös, az Antonio tálján, s kegyelmed mégis német főparancsnok! CARAFFA: Harminc korbácsot neki! Vigyétek! (Elviszik. Távolból jajgatás, látjuk, amint verik. Közben beszélnek.) Maga, gróf úr, végig csak hallgatott! KOHÁRY: Mert kegyelmed beszélt. CARAFFA: Ha már gróf úr, derék tisztje oly nyúlszívű (Sarkantyúsra néz, aki száját szorítja), majd zsoldosaimat eresztem a lányra, akkor talán meg ered a nyelve! Megértette? KOHÁRY (rekedten): Meg, uram. CARAFFA: De ellenőrzőm ám, Koháry úr! (Elsiet. Trombita szól.) (Kis csend.) SARKANTYÜS (sötéten): Hogy beszél ez kegyelmeddel!? (A másik úgy tesz, mintha nem hallotta volna.) KOHÁRY: Vigyétek el. (Elviszik a foglyot. Kis szünet.) A tervem az, hogy te megszökteted a foglyot az éjjel folyamán, mielőtt ez valóban szavának állna ... SARKANTYÜS: Hogy én? KOHÁRY: Vélek mész a várba... azt mondod nekik: valójában a Thököly pasa (gúny) kémje vagy ... itt a levél Rusztemnek, azt mondod, elloptad ... ott megnézed a véderőt, az élelmiszert, aztán valahogy majd visz- szaszöksz ... SARKANTYÜS: És Caraffa? KOHÁRY: Köpök Caraffára! Vagy tán nem hiszed? Mért bámulsz így? Gondolhatsz, amit akarsz: én tőle független vagyok! Meg fogod szöktetni őket, minél előbb! SARKANTYÜS: Megbízik bennem, vagy csak kipróbál?! KOHÁRY: Amiért vélem feleselsz!? Ekkora korod óta ismerlek én, András! No, nézzünk terveim után! (Ketten, két irányba el.) Károg a varjúhad Csapdos az ég lila alkonyi árján mintha fatimai jóslat baljós szárnya suhogna Tornyokat dönget a szél Tépázva küzd a harangszó Küzd Európa kemény csücsökébe szorult hadirokkant lelkű hazákért Tudhatod: errefelé ma korábban kormos a nappali ég üvege s hamar űzi november sáros falvai lámpavilága felé a kutyákat: ördögi falkát hajszol az antikrisztusi ostor Sárgult kártyalapokká hullik a biblia széjjel cink jele rajtuk a könnycsepp Udvözül él a sipista Terjed a jó — s emiatt ezután majd mardos a szégyen mert a kiválasztottak Mennyei Mércefokán át tékozolót emel eszményeddé eg.v nevesincs lény (Folytatjuk) CSEH KÁROLY Fatimái jóslat Közép-kelet-európai hexameterek 18
