Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye
• Vers-próza Ma szálljunk versbe testvér; különbet mit tehetnél — Ütvesztö férfimunka kutatni enmagunkba, de méltó is veszélye pennás vándorlegényre. — Setét zugokba desve a lényegest keresve: juthatsz olyan vidékre hol eltanyáznál végre valami lomha élmény hátán csak úgy henyélvén — Ám felriaszt a törvény; különb csapásra törvén loholj tovább, kutatva, lesvén: kerül utadba. (bár rejtve van még egyre, tán egy végső esetre) valami harcra méltó SIMONYI IMRE Ars poetica nyers, zabolátlan szép szó, amit betörnél végre már zabolás mértékbe! — Ö, azt a szót keresd meg s rá mondatot, nemesset: nyíljék során — mint rózsák — a jóillatú jóság s a görcsbe-rándult vadság múltán oldott szabadság példázza majd a rendet: embert, de emberebbet! — Ö, azt a szót keresd meg, s rá mondatot, nemesset, s úgy formáld tiszta művé derűssé, egyszerűvé: hogy szóljon bár e tájrul: rólad mindent elárul! s bár szóljon földről, égről: mégis a drága népről. Kastraki-i part
