Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
MÄKAY MARGIT Hogy is volt? Hetvenöt év színpadon 1944-ben a Tartuffe-ben Elmira szerepe várt. Nem tudom miért, nem volt kedvem hozzá, lemondtam. Ma is haragszom ezért magamra. Szerencsémre nem fogadta el az igazgató lemondásomat és így több, mint háromszázszor játszottam részben a Kamaraszínházban ezt a hatalmas sikerű darabot. — A siker főként Major Tamás kiváló alakításának volt köszönhető. Sajnos, az ostrom félbeszakította az előadásokat. Amikor az ostrom után Major lett az igazgató, folytatni kívánta ezt a nagysikerű darabot és ezzel akarta megnyitni a a Kamaraszínházat. Igen ám, de én a pincében súlyosan megbetegedtem, tüdő- és mellhártya- gyulladással. Negyven-negyvenegy fokos lázzal feküdtem a pincében, már harmadik hónapja, orvos és gyógyszer nélkül.j Major, amikor megtudta, azonnal küldött orvosságot, és felépülésemig a Karnyóné című darabbal nyitotta meg a Kamaraszínházat. Félig gyógyultan, áprilisban, örömmel álltam újra munkába. Most már nem csak a Kamaraszínházban játszottuk a darabot, hanem kivittük a gyárakba, üzemekbe, ahol mindenütt nagy érdeklődéssel fogadták előadásunkat. Ez alatt az idő alatt négy színpadi férjet, négy Orgont fogyasztottam. Az első férjem Apáti Imre volt, a második Rátkai Márton, majd a harmadik Balázs Samu, végül a negyedik Rajz János. Mind a néggyel jól megértettük egymást — kitűnő házasságok voltak. 1968-ban a Tartuffe felújításánál már Pernellnét alakítottam —, Gobbi Hilda egykori híres szerepét. Az ostrom után 1946-ban Gáspár Margit Űj isten Thébában című nagysikerű darabjában mint vendég a Belvárosi Színházban több mint kétszázszor játszottam egyfolytában Greguss Zoltánnal és Kállai Ferivel, zsúfolt házakkal. Újszerű gondolat fűtötte át a mai idők szelét érintő mondanivalóval. Megérdemelte a nagy sikert. Ismét a Magyar Színházban vendégozerepeltem Schubert Tavaszi hangok című daljátékában, 1948-ban. Ennek egyik előadásán kedves vendég látogatott meg a szünetben az öltözőmben. Zamercev városparancsnok, aki az előadást nézte kislányával és egy tolmáccsal. Személyesen kívánt gratulálni nekem. A második világháború után színházunk, a Nemzeti Színház megindulása első szakaszában elvesztette nimbuszát, de azóta már visszanyerte régi pozícióját, és újra a nemzet első színháza lett. Dicséret illeti, hogy az új keresésben is egyre inkább teljesíti hivatását és szemléletében, kifejezési módjában a világszínvonal elérésére törekszik. Színpadunkon nem hatalmasodott el az a merész torzítás, amit a képzőművészetben, zenében, sőt már-már az irodalomban is észlelhetünk. Tudomásul kell vennünk, hogy életformánk megváltozott, ezért színpadunknak is feltétlenül meg kell teremtenie a kornak mégfelelő stílusát. Vajúdik a világ tespedtségéből éledj 5
