Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Tárlatról tárlatra

kép levegőjét, nemcsak jól komponált fotós telitalálat, de híradás is arról az érzékenységről, amellyel a leendő művész a mindennapi környezetét vallatja. Nemcsak az érzékelhetően múlandó jelenségek, események gyors változásaira csodálkozik rá, a megörökítés szándékával, de feltekint a nagy épületekre, az emberi alkotásokra, hogy azokban megtalálva a harmóniát, a szépséget, hirdesse: a korok, stílusok, divatok, eszmék, törekvések fölött, néha azokon kívül is, vannak állandóságok, az örökkévalóság vagy az időfelettiség mércéjével is mérhető művek, amiken az idő hasztalanul vagy kevés sikerrel akarja átrágni magát.

Ezek a fotók jók arra, hogy közöttük járva elrévedjen a szépségre, az élményre éhes emberi lélek. Mert mi más feledtetheti köznapi, átkos gondjainkat, nemegyszer nyirkos sanyarúságunkat, mint ha a szemünk elé rakott szépséget birtokba vesszük és a látvány 'hatására ismételten feltesszük a közhelyszerű kérdést: miért is érdemes élni?

(f. a.)

83