Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Andor: Köznevelésünk 1987-es évkönyvéről
# Könyvekről Az oktatási törvény megvalósulása útján A közelmúltban jelent meg köznevelésünk 12. évkönyve, ami részben az elmúlt esztendő krónikája, részben számos kiváló szerző pedagógiai elméletünket és gyakorlatunkat foglalkoztató kérdésre választ kereső tanulmányának fóruma. A Tankönyvkiadó igazgatója, Petró András, ez alkalommal is, mint az előző könyvek esetében, alkotó-szerkesztőként kapott szerepet. Szerencsésen válogatta meg legújabb ismeretekkel is rendelkező, a témában illetékes szerzőit, így többek között a minisztert, szakszervezetünk főtitkárát, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökét, az OPI főigazgatóját, a fővárosi tanács főosztályvezetőjét stb. E kötet is, mint a tavalyi, az oktatási törvényről, a törvény adta lehetőségek megvalósulásáról, a kibontakozó tendenciákról, iskolai kísérletekről szól elsősorban. A szerkesztő levele ez alkalommal is az előszót helyettesíti. A szerző jól él e műfaj adta szubjektív hangvétel lehetőségével. A levélből kikívánkozik néhány mondat: „A törvény bevezetése, életbe lépése önmagában nem szüntette meg a nevelés súlyos helyzetét, az iskola. a pedagógus terheit, nem oldott meg ellentmondásokat, feszültségeket, nem javította meg a hátrányos feltételeket. Mindaz, amit a törvényt előkészítő vitákban, helyzetelemzésekben feltártunk . .. 1986-ban is érvényes maradt. A másságot az jelenti, hogy ismerjük a feladatokat, a megoldásra vezető utakat, hogy növekedett a bizalmunk, mert jobbra törekvésünket, önállósági vágyunkat és vállalkozókedvünket immár az új törvény ereje is védi, támogatja... Évkönyvünk 12. kötete a bizalmat kívánja erősíteni a törvényhez.” A szerkesztő kiváló krónikás is egyben. A levél tartalmazza az előző tanév legfontosabb eseményeit, elemzi a Köznevelés 1986-os évfolyamát, a sűrűn Köznevelésünk 1987-es évkönyvéről fellángoló közoktatási vitákra mutat rá, személyes élményeit tárja az olvasók elé. Az I. fejezet azt ígérd, hogy a közoktatás, közművelődés problémáiról lesz szó, de leginkább oktatási témák kapnak szerepet. Olvashatunk a reformfolyamatokról, a pedagógushiányról, a Magyar Pedagógiai Társaság feladatairól, az iskolai önállóságról, a megyei pedagógiai intézetekről, a hátrányos helyzetű tanulókról, a technikusképzésről, valamint az új családjogi törvényről. A II. fejezet első tanulmánya iskolai kísérletekről szól általában, majd a szolnoki, pécsi és a törökbálinti kísérleti műhelyeket mutatja be konkrétan, e fejezet végén pedig az általános művelődési központokról kapunk hasznos információkat. A következő fejezet címe: Évfordulók — emlékezések. Itt többek között Pázmány Péter. Darvas József, Orel Géza és Székely Endréné emlékezete olvasható Mészáros István, Simon Gyula, Farsang Árpád és Szarka József tollából. Ezt követően Kaján László mutatja be a 75 éves Fővárosi Pedagógiai Intézetet. E fejezet végén Balázs Mihály ír az iskolai értesítők múltjáról és jövőjéről. A IV. fejezetben külföldi kitekintésre kerül sor. Illés Lajosné az Európai ösz- szehasonlító Pedagógiai Társaság olasz- országi kongresszusáról számol be, míg Mayerné Zsadon Éva az informatika és számítástechnika iskolai alkalmazását mutatja be Hollandiában. Svájcban, az USA-ban, illetve Bulgáriában. Lengyel- országban. az NDK-ban és a Szovjetunióban. Nagyon sok érdekes, illetve értékes információt olvashatunk végül a Tájékoztatás című fejezetben Fejes Lászlómé, Pintémé, Jarlovitz János, Benő Kálmán, Olasz Júlia, Foktői János. Árok Antal, Munkácsy Gyuláné tollából. Megtalálható itt az 1986/87-esi tanév részletes statisztikai feldolgozása, a kitüntetett pedagógusok névsora, egy év pedagógiai könyv84