Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Tárlatról tárlatra

megfordul, hogy az asszonyt, meg az embert megörökítse a ragyogóan, napban sütkérező paprikahalom mellett, nemcsak a robbanóan szép termés a témája, hanem az arc is, ahogyan ezek a földhöz kötött sorsok ott. a két szem sarkából kipislognak a nagyvilágra. Ez a boldogi férfi és asszonya úgy néz, olyan feszesen vizsgálódik, hegyesre élezett tekintettel, akkora szorítással árulja el izgalmát, mint nem egy, századeleji fényképen azok az őseik, akik még az új módi, a fényképezés ördöngős kimerevítésével áhítoztak az örökkévalóságba. Mert ebben a Hatvan környéki világban, a falvakban, a fejekben, a pillanatból kiszakítottan megmaradni, kicsit, morzsányit olyanfélével is kecsegtet, hogy az unoka is meglátja, milyen mokányul hordoztuk itt magunkat és életünket. Ezt az életérzést, életlátást fogta fel portréin Szabó Sándor.

Amúgy a színek izgatják az ő képzeletét. A nyers hús színe, ahogy a kolbászt töltik a disznótoros időkben, vagy ahogyan a láng felcsap még a kucu megszúrása után a boldogi portán, vagy ahogyan a kovácsműhelyben felparázsllk, felizzik a mester keze nyomán a tennivalóhoz szükséges tűz és betölti a helyiséget, az élet82

Arcok Szabó Sándor fo- . tóriporter kiállításának megnyitójáról