Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Belelendül a színház Egerben
De ne keressük olyan nagy szorgalommal a mese hibáit. Kárpótolnak minket, mesehallgatókat Mihail Dörmögics, Macsek Ivanovics, a Zöldboszorka, a kutya, ama bizonyos Vakkancs és a két egér társaságában. Ezek az állatok hordják a maguk állati valójukat, tollazatukat, bundájukat, jellembeli adottságaikat. De itt — hála a nagy égnek! — nem a szövegnek van felnyitó szerepe, hanem annak a remek pantomimikának, mozgásnak, koreográfiának, nevezzük, aminek akarjlk, amiben a humor, ez a mozdulatokkal kifejezhető remek különösség elcsábítja a nézőt: akarja is, hogy ezek az állatok mindig és mindenütt ott legyenek. Még akkor is, ha a Zöldboszorka kemény szolgaságát kell eltűrniük. Gáli László — határozottan jól teszi — felnőtteknek játszatja ezt a darabot. Vagy legalább felnőtteknek is! Talán koromnál, vagy viszonylagos érettségemnél fogva úgy éreztem, hogy ez a darab, ahogyan ezt a három felvonást színpadra állította Gáli László, a felnőttek érdekében is történt. Horváth Ferenc, Epres Attila, Tunyogi Péter, Fehér István, de az egereket játszó Bárdos Margit és Szász Andrea is élvezték, ahogy a jelmez alatt a lényeget vallhatták szerepeikről. Csonka Anikó szereplehetőséget kapott, de az író elképzelésében ő is csak vázlat maradt két testvérével együtt. Talán azért, hogy a Dolgos Vaszilissza figurájában Bókái Mária — egyébként figyelemre méltó beszédkultúrával — mondhassa a magáét. Az elvarázsolt testvérek díszleteit és jelmezeit Piros Sándor alkotta meg. De mindez lehetett volna egyszerű színházi leckefelmondás is, ha nincs a színpadi történés tengelyében, a tudatos hatáskeresésnek ez a remek eszköze, amit felfokozott mozgásnak fogunk fel csak. Pedig több is ennél, valahol a legszebb ritmusok indulnak el olyankor, amikor az indulat a kezek, lábak dobá- lására, netán táncra készteti azt a világot, amit magunkban hordunk. Hány áttétel, hány fogódzó, hány kakasszó kell ahhoz, amíg egy-egy jellem utolsó részlete szervesen beleilleszkedik a játékba. Mint itt is, amikor „csak” időközi ráadást kapott az egri közönség a hivatását élvező színházi gárdától! A Harlekin Urbán Gyula Minden egér szereti a sajtot című gyerekszínházával kezdte az idei bemutatók sorát.. Az áttekinthető mese szerint az egerek egyik családja a sajtok birodalmában „birtokon belül van”, a másik éppen be akar oda költözni. A szürke meg a fehér egércsalád i— óh, Capulet és Montague! — ölre is megy, de hát itt-ott megjelenik a macska is, villogó szemeivel. Majd aztán elrendeződnek a dolgok! Az együttes, Stuth Zsuzsa, Havassy György, Kiss Árpád, Gelen Mária, Balogh Ági és Tóth Erzsébet befogadta Zakariásként M. Tóth Józsefet, így a kép kikerekedett, amit Székely Andrea rajzolt meg, Orosz Klaudia bábjaival és díszletei között. A játék minden mozzanatában jelenlevő zenei hangoltságot Gulyás László zenéje biztosította. S ha van láthatatlan érdem, ne hallgassunk róla: minden bemutatóban valahol ott van Demeter Zsuzsa művészeti és Kátai László zenei vezető értése és szakmai szorgalma. Ez így mind színház! És nekünk tetszik! Farkas András 79