Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Makarenko emlékezete

A szülök és a pedagógusok közti gyakori konfliktus egyik jelentős oka a pozitív nevelési hatások csökkenése, a nevelési eredménytelenségek. Sokszor fordul elő pedagógiai gyakorlatunkban, hogy a szülők nem támogatják a nevelők elgondolásait, szembeszegülnek utasításaikkal, követelményeikkel, inkább ellene vannak annak, hangos bírálói az iskolának, a pedagógusoknak, tekintélyrombolói a tanítóknak, tanároknak. Természetes, 'hogy a pedagógusok között is akadnak, akik kényszer- pályának tekintik hivatásukat, akik kellő felkészültség hiányában, sokszor képesítés nélkül, a legjobb szándékkal követnek el nehezen helyrehozható hibákat. Az is igaz viszont, hogy a szülők egy része agyonhajszolt. Sokan vannak, akik a leg­szerényebb pszichológiai-pedagógiai kulturáltsággal sem rendelkeznek, nem képesek felismerni az iskola jelentőségét, a pedagógus tekintélyének szerepét. Az ellentmondásosság okozója az is, hogy az értelemfejlesztésnek, a szellemi tevékenységnek egyáltalán és ezzel együtt az iskolának csökkent a szerepe a szülők körében. Egyértelműen az iskola, a tudás, a műveltség ellen hat a különösebb vég­zettség nélkül elérhető magas jövedelem. Az értelmiség elszürkülése, másorendüvé válása egyáltalán nem vonzó fiataljaink körében. Az életszínvonal szinten tartása és fejlesztése, a gyors meggazdagodás reménye legfeljebb a „hálapénzes” értelmiségi pályák felé tereli a szülők szavának engedelmeskedő fiatalokat. A pedagóguspálya presztízse nagy mértékben devalválódott, részben ezzel magyarázható, hogy számo­sán eleve olyanok jelentkeznek a pedagógusképző intézményekbe, akik másutt nem remélik felvételüket. A pálya elnőiesedése — ami igen sok nevelési konfliktusnak is forrása — szántén az értékcsökkenéssel magyarázható. A pályakép átfogalmazása nem szükségszerű ugyan, de az igazi értékek felszínre hozása igen. A pedagógiai munka társadalmi megbecsülése, az iskola értékteremtő szerepé­nek visszaállítása a legfontosabb feladatok közé tartozik. A holnap olyan is lesz, amilyen a ma iskolája — fogalmazzuk kissé újra Marx György vihart kavart írását. Tanulnunk kellene e téren is egymástól. A sokat emlegetett „japán csoda” mellé ma már újak zárkóznak fel. Joggal csodálkozhatunk Dél-iKorea, Finnország vagy éppen Törökország gazdasági-társadalmi szinte ugrásszerű fejlődésén, aminek okát számosán alapvetően az oktatásügy gyors fejlesztésében látják, de arra sem árt figyelmeztetni, hogy a szovjetunióbeli reformfolyamat egyik legfontosabb kiin­dulópontja az iskola megújítása volt. Az oktatási törvény eleve feltételezi, hogy az iskola, a pedagógus visszanyeri tekintélyét, ami az eredményes nevelő-oktatói munka alapját képezi, hogy csök­kennek az ellentmondások a szülők és a pedagógusok között. Örökérvényű az a makarenkói megállapítás is, mely szerint „szükséges szoros kapcsolatot teremteni a szülőkkel!” Az iskolai munka hatékonyságának másik fontos eleme a nevelőközösségekben rejlik. Korábban már utaltunk arra. hogy a közösség értelmezése is problémás je­lenünkben, így a nevelőközösségeké is, amelyek sokszor a tantestület fogalmát he­lyettesítik. Makarenko figyelmeztetése mind máig érvényes, miszerint „egyetlen pedagógusnak nincs joga egyedül, saját kockázatára és saját felelősségére eljárni. Mindenütt pedagógusközösségeket kell létesíteni, mert semmiféle nevelési folyamat­ról nem lehet ott szó, ahol a nevelők nem egyesülnek közösségbe, ahol a közösség­nek nincsen egységes munkaterve, egységes hangja, egységes és pontosan megfogal­mazott állásfoglalása, bánásmódja a gyermekekkel szemben.” Válóban egységes és oszthatatlan közösségnek kellene tekinteni az iskolát, de sajnos ma még csak elvétve találkozhatunk olyan intézménnyel, amelyre az egysé­gesség jellemző lenne minden tekintetben, de mindenekelőtt a célkitűzésben. Ma- karenkónál jobban alig fogalmazott valaki is e témában mind a mai napig: „a mi nevelésünknek nemcsak az a célja, hogy alkotó embert, öntudatos állampolgárt neveljen, aki eredményesen tudja kivenni részét az ország építéséből. Minekünk feltétlenül boldog embert kell nevelnünk." Bízunk abban, hogy a jövő iskolájában a fejlesztési program és az oktatási törvény szellemében, megvalósulási folyamatában a makarenkói alapelvek a peda­gógiai gyakorlat vezéreszméjévé válnak. ★ ★ ★ Makarenko emberi nagyságát valaki úgy jellemezte, hogy a 3 ezer deviáns gyer­mek nevelésével, a 3 évtizedes sajátos körülmények között végzett pedagógiai gya­korlatával' amelyből elmélet nőtt ki. ércnél maradandóbb emlékművet emelt. A 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom