Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Makarenko emlékezete
minden különösebb ideológiai motívum nélkül végezve munkájukat, számukra egyáltalán közömbös folyamatként! Lényeg a mielőbbi meggazdagodás, melynek szimbólumává vált a temetőkerti, maga számára emelt, jó fekvésű „öröklakás”. NEVELÉSI ALAPELVEK Az alapelvek értelmezése soha nem tartozott a hálás feladatok közé. A szabályok. törvényszerűségek hiába épülnek a gyakorlatra, sok esetben olyan elméletnek tűnnek, amelyeknek nem sok köze van a realitáshoz. Vitathatatlan, hogy általunk korábban megismertetett nevelési alapelvek egy része átértékelésre vár, mint ahogy az is igaz, hogy új és újabb alapvető elveknek kell fogalmazódniuk gyorsan változó korunk gyakorlati pedagógiájából táplálkozva. A makarenkói nevelési alapelvekre viszont az jellemző, ami általában a klasszikusokra. Idöállóak, adaptálhatók, perspektivikusan is értékesek. Ilyen például a pozitív vonásokra támaszkodás elve. Az a tény, hogy a meghirdetett nevelésközpontúság, mint koncepció megvalósulása túlságosan távolinak tűnik, jelenti azt is, hogy feltételeink messze nem elégségesek. A tudatos személyiségfejlesztés időigényes tevékenység. A pedagógusinak pedig napjainkban kevés az ideje. Ahhoz, hogy hatékonyabban tudjunk nevelni, szükséges a személyiség alapos megismerése, melynek révén többek között a pozitív vonások is felszínre kerülnek. Minél több színtéren, minél többet kellene együtt lenni a tanítványokkal, hogy kölcsönösen kapcsolatba kerüljenek egymással, érzelmileg és értelmileg is kötődjenek egymáshoz. Régtől ismert igazság, amit Makarenko is megerősített, az ugyanis, hogy mindenkiben vannak pozitív vonások, olykor értékek, amelyeket ha felismerünk, amelyekre ha építünk, amelyeket ha erősítünk, gyengülnek általa a személyiségben rejlő negatívumok. Milyen jó volna, ha a pedagógusoknak csak tanítványaikkal kellene foglalkozniuk, ha a tanórákon kívül is több időt tölthetnének együtt, ha kölcsönös tisztelet és szeretet alakulna ki közöttük, ha a pozitív vonások válnának uralkodóvá a gyermekben, amelyekre minden esetben bizton építhetne a pedagógus. A korszerű nevelés egyik legfontosabb pillére a követelés és tisztelet elvének alkalmazása. Követelés—tisztelet. A két fogalom közti dialektikus kapcsolatra a makarenkói pedagógiában számos tény utal. A „követelek tőled, mert tisztellek” makarenkói gondolatot jó lenne, ha valamennyi pedagógus megvalósítaná a gyakorlatban. Közismert, hogy az értékek alakulása hazánkban nem minden esetben mutat pozitív tendenciát. Sokszor tapasztalható, hogy az ügyeskedés, a felszínen, a jelenség szintjén megvalósuló magamutogatás értékesebb, mint az alapos tudáisra. biztos felkészülésre építő tett. Napjainkban magyar valóság gazdasági problémáink eluralkodása, szorosan függ össze a követelményállítás sajnálatosan szerény voltával. A kibontakozás, a társadalmi-gazdasági innováció se képzelhető el komoly követelmények nélkül. Régi igazság, hogy követelmény nélkül nincs teljesítmény, nincs eredmény. A tehetségneveléssel foglalkozó Pedagógiai Szemlében megjelent tanulmányok is arról győztek meg, hogy az erőfeszítésre serkentő, követelményt támasztó iskolának van igazán rangja, tekintélye. Jellemző akár egy város középfokú iskoláit elemezve, jellemezve is, hogy azokhoz az intézményekhez ragaszkodnak a jeles tanulók továbbtanulás szempontjából, melyek magasabbra emelik a mércét. Az sem vitatható, hogy azt a pedagógust tisztelik tanítványai, aki követel. Természetesen magától is! Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a pedagógusképző intézményekben éppen a leendő mintaszerep miatt tarthatatlan a „szemlélet”, a szerény követelmény, az értékek nélküli minősítés. A tiszteletadás milyensége is problémás jelenünkben. Tiszteletlenek a gyermekek — mondják a felnőttek, akik sokszor szintén elmulasztják a legminimálisabb tiszteletadást is a gyermeknek, illetve egymásnak. A tisztelet olykor a rangnak, a beosztásnak, a tekintélynek szól. Nem az embert, hanem a „valakit” tisztelik igazán. A tisztelet jele az is, hogy követelek tőlük, de azzal is kiváltják tiszteletűinket a tanítványok, hogy teljesítik követelményeinket. Minél többet követelni az embertől, de egyben minél jobban becsülni az egyéniséget — vallotta Makarenko. A mi dialektikánkban ez szigorúan véve egy és ugyanaz: amikor sokat követelünk valakitől, ebben mar benne foglaltatik tiszteletünk iránta: éppen azért tiszteljük őt, mert követelünk tőle, és mert követelésünk teljesül. A NEVELÖHATÁSOK EGYSÉGÉNEK ELVÉRŐL A nevelés ellentmondásossága régtől fogva ismert. Gyorsan változó világunkban a személyiségre ható tényezők száma megnőtt, ami azzal jár, hogy fokozódik az ellentmondásosság. 51
