Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Bözödi György költeménye - Gábor László: Négyszemközt Páskándi Gézával

BÖZODI GYÖRGY

Falum földje

Zöld. zöld. zöld az egész föld. most szökken szárba az őszi vetés. Barna foltokba foszlik fent a hegy alja, szüret után a kedve már kevés. Szereted-e eléggé ezt a földet, jobban szereted-e minden egyébnél? Kóstoltad-c a rögök ízét: kóstoltad-e a föld búzáját, kóstoltad-e hegyoldalunk borát?

Tested velejéből is ez terem majd, húsod rostjaiból is ez terem majd. itt a kenyere és a bora ismét, harapj belé s kortyoltasd vitézül, kóstold meg hát jövendő életedet.

A SZEMÉLYISÉG ÉS A TÖRTÉNELEM

Négyszemközt Páskándi Gézával

A környezet sokat eilárul az emberről. A családi ház, aihol Páskándi Géza él, hí- vogatóan tekint az idegenre. Felesége barátságosan tessékel befelé, ahogy a kis kedvenc, a puli is szeretettel közelít az érkezőhöz. Bent, az író szobájában látszólagos rendetlenség: könyvek, folyóiratok, kéziratpapírok félig megírva, mindenütt szobrok és képek. Ez korántsem összevisszaság, mivel minden elérhető közelségben van, hogy ha éppen alkotás közben szüksége van rá, azonnal föllapozhassa valamilyen adat kedvéért. Egyébként minden puritánul egyszerű, semmi fölösleges holmi, terjedelmes bútor. Ahogy nekiülünk a beszélgetésnek, Páskándi Géza föláll íróasztala mellől, hellyel kínál, s kérdezi: mi újság Egerben? Nyáron ugyanis, amikor a Kiéheztetés cimű darabját játszották, hosszabb ideig élt a városban, s az nagyon a szívéhez nőtt. Ahogy mondja: most is az egri Gárdonyi Géza Színház számára készít egy darabot, szeretné, ha amolyan „iháziszerzőnek” tekintenék őt. Aztán a múltra terelődik a szó, az indulásra, az Erdélyben töltött fiatalságra.

— Már diákkoromban is büszke voltam arra, hogy szatmári születésű vagyok — beszél származásáról. — Egyetemista koromban versenyeztünk egymással, hogy melyik megyében hány író született. Nem volt könnyű dönteni e vetélkedésben, hi-