Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Wéber Tünde: Békásdűlő (egyfelvonásos)
— Szabad a pálya, szabad a tér. Jöhettek ... NEGLIZSÉ (Miniszoknyában, bokáig érő köntösben, arca fényben, kilép a telefonfülkéből.) — Már ötödször hívom fel magam és mindig mással beszélek. Most hová menj ek ? (A Zászló Bontó és Készítő Szövetkezet” feliratú helyiségből fiatalok jönnek elő, csendesen énekelnek.) — Ballag már a vén diáik. Tovább, tovább... (egyre erősebben). Tovább, tovább... EGY TANGÓZÖ FIATAL PÁR: (Kitáncolnak az aszfaltút közepére, erős fényiben). — Nézd egy tengópálya. Akikor tengózzunk! (A nő kalapja leesik, azt dobálják, rugdossák, majd nevétve kitáncOlnak a színről.) NEGLIZSÉ (Bizonytalan hangon) — Most hová menjek?- FIATALOK (Kórusban) — Tovább ... Tovább ... LYENÖ (Negyvenes, sportos testalkatú, hanyag eleganciájú nő, farmerban ,fodros blúzban, kissé zilált hajjal, egy halom zászló méllett térdel.) — Bontsam, vagy mutassam? OBLIGÓ (Nyurga, álmodozó tekintetű, költői formátumú figura, szintén a zászlók mellett van, de feszes vigyázz állásban). — Mit, te szerencsétlen? LYENÖ — Hát a zászló ... OBLIGÓ — Azt majd magától... LYENÖ — Mit? Magától? OBLIGÓ (Pátosszal) — Ha sikeres lesz az ünnep, rögvest kibomlik és lebeg- lobog majd mind. Az ünnep tiszteletére. LYENÖ — És addig? Üres zászlórudáklkai botladozunk mindannyian? OBLIGÓ — Dehogy! Hozltunk transzparenseket is. (Neglizsé és a fiatalok felszednék a földről egy-egy táblát. Lyenő és Obligó köré állnak. A táblákon ákom-bákom betűk, rikító színékkel: „Szedd magad össze!”, „Éljen az alma- akcdó!”, „Vesszen a múlt idő!”, „Mehr Lift!”, „Jelszónk: Libress!”, „Baleset ellen védekezz, téged is hazavágnak!”, „Több fekbért!”, „Motorizációt!”, „Koordinációt!”, „Vedd le a lopott bugyit!”, ó „Nincs dualizmus Millla trió nélkül!”, „Tisztálkodáshoz Trianon pelenkabetét!”) OBLIGÓ (Dühöng, toporzékol) — Micsoda hülyeség ez?! Ki festette ezeket a táblákat? Mintha nem tudnátok, hogy a békák ünnepe komoly dolog... (A fal tövébe dobálja a táblákat, ám néhányat még mindig el lehet olvasni.) GYEREKEK (A házakból jönnek, béka maszkban, zöld testhez simuló ruhában, Obligó és Lyenő köré gyűlnék.) OBLIGÖ — A békák őshonos lakosok itt, a helység legrégebb telepesei. Ha úgy tetszik: a hajdani lakótelepesek. Egy-két kőbéka és kőbalta maradt ránk ebből a korból, néhány kőnyomat a menekülő békákról, ahogyan a nádasban, mocsarakba menekülve elkapta őket a mindent megörökítő iszapréteg. Ök is féltek a gólyáktól. Most, a békák ünnepén róluk emlékezünk, azzal is, ha őszintén szólunk. És nemcsak őszintén — érdekes. Korunk legnagyobb bűne az unalom. Akik unalmasan szólnak az igazságról, megérdemlik, hogy keresztre feszítsék őket... Kezdődjön tehát a főpróba, frissen, érdekesen, peregjenek az események, pontosan úgy, ahogyan az ünnepségsorozatát terveztük ... 23
