Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Wéber Tünde: Békásdűlő (egyfelvonásos)
Az EGYIK GYEREK (Neglizsé köntösét rángatja) — Mondd! Mi az a „Trianon”? NEGLIZSÉ — Hát pelenkabetét... MÁSIK GYEREK — Igein, de miről nevezték el? NEGLIZSÉ — Valami csatavesztés volt ott. A nagy trianon hágónál folytatott ütközetnél történt, hogy a kurucok vezére belefulladt a Rodos-tóba .. • így már érthető? GYEREKEK: Hellyel-közzel. Tehát belefulladt a tóba, totóba, TOTÖ-ba. Szóval a totóbotrányról van szó ... NEGLIZSÉ — Arról is. OBLIGÓ (Égnek emeli a ikezét) — Förtelmes! EGYIK GYEREK (Obligóhoz) — Van itt egy partim (Neglizsé felé bök) Anyagiakban szegény és szerény képességű hölgy, de megnyerő külsejű. OBLIGÖ — Nem kell! Külsőségekre nem adok! (Fennhangon) — Elég volt. Előttünk az ünnepségsorozat. Munkára fel. Játsszuk el, amit lehet, s amit nem lehet, úgy tudom nincs mitől tartani... LYENÖ — Csák lesz belőle valami ... GYEREKEK: — Valami monumentális, elementáris... BRUHÁCS (Joviális külsejű, vörös 'képű, hóna alatt légkalapáccsal kilép az erkélyre, félretolja a kályhacsövet, ordít) — Hány óra van? Kérem tisztelettel: hány óra van? Tizenegy. Pontosan tizenegy, plusz csendrendelet. Ebből az ünnepségből nem lesz semmi. Ez az egész egy monumentális idiotizmus! GYEREKEK (Énekelnek) — Miénk itt a tér. . . BRUHÁCS (öklét rázza) Ezért még nagy árat fizetnek. DERDIDASZ: (Kilép a telefonfülke mögül és meglepődik). — Itt valami nincs megszervezve. Jesszusom, itt bűz van, itt valami bűzlik. (Belép a telefonfülkébe) — Halló tűzoltóik? Bűz van! Már próbálnak, de letiltanak egy ünnepséget. Bűzoltó parancsnokság? A bűz átterjedt a nyugdíjasokra és a pályakezdőkre, sőt a tenigópálya felé halad. Figyelem, én csaik egy damping- és csőd- szakértő vagyOk külföldről, de a szimatom jó. Halló! Bűzoltók! Kérem, segítsenek ! {Szavait éktelen lárma, légkalapács zaja nyomja el. Végre csend.) DERDIDASZ — Ni csak! A Bruhács szomszéd! Micsoda meglepetés... Mit méltózltaltik tenni itten kérem szépen! Nem is tudtam, hogy ilyen erős, hatalmas ember. Nini! Milyen ügyesen bánik a légkalapáccsal... (Pokoli zaj, majd ismét csend). TREZOR (Házikontösben, j ólífésülten, nyakkendő, ingben, az erkély korlátnak könyököl.) — Ez tényleg a Bruhács szomszéd! Erre már csak németül tudok reflektálni: ki hitn, voln...! De hált végül is, milyen ember az én szomszédom? Felebarátom? Csendes ember, valamiért mégis gyanús. Egyszer éppen megy el otthonról és látom, hogy kézigránátot csomagol egy faládába az ajtó előtt. Karácsony táján történt, gondoltam: ajándéknak szánja ... De milyen szemetet hagyott maga után a lépcsőházban! Máskor meg viszem ki a szemetet, hát ott az én szomszédom az üres dobozokat gyömöszöli a ledobóba. A dobozokon felírat: „Pokolgép óvodák és kórházak felrobbanfására”. Mondanom sem kell, hogy a szemétledobó eldugult és három hétig (!) nem tudtuk használni. Másképpen kezdtem megrendülni szomszédom rendességében, amikor látom: egy tavaszi reggel csemetefát ültet a ház elé, majd egy idős asszony cek'kerét a piacról hazáig cipelte... És micsoda rend van nála, ragyog a családi tűzhely: Szereti a gyermekét, feleségét... Egyik nap cédulát találtam az ajtaja előtt: 24
