Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Jövőteremtők
Jövőterem tők Országos terjesztésű közművelődési folyóiratunk tartalmi és formai megújulása óta már harmadik száméit szenteli az oktatásügynek. Nem véletlen ez, hiszen ez a közérdeklődésre számot tartó téma sohasem haigyta közömbösen a társadalmat. Érthető, hiszen óvodáinkban, általános és középiskoláinkban nevelődik a jövőt építő nemzedék, s nem lehet számunkra érdektelen, hogy mennyire elkötelezetté, tájékozottá, lelkiismeretessé, hivatásszeretővé formálódnak a kicsik és a tizenévesek. Ez a nemzeti felelősségérzet a magyarázata annak, hogy széles körű társadalmi vita előzte meg az oktatási törvény életbeléptetését. Olyan diskurzus, amelynek keretében a pedagógusok minden lényeges dologban hallatták szavukat, tolmácsolták meglátásaikat, ötleteiket, például az igazgatók megbízáséval, a szakmai közösségek tevékenységével, a tanulók kedvezményeivel, az intézmények nyitottságával, a .leendő iskolatanácsokkal kapcsolatban. Ebből következik, hogy a közakaratnak megfelelően a megértés, az összhang jegyében indult a hétköznapok gyakorlata. Nemcsak szerte az országban, hanem megyénkben is. A cikkek, a tanulmányok szerzői arra vállalkoznak, hogy felmérjék, összegezzék a helyi eredményeket, és gondokat. Visszapillantanak a múltba is, érzékeltetve a felszabadulást követő időszak kezdeményezéseinek jelentőségét, körvonalazva azt a stabil alapot, amelyre később bízvást lehetett építeni azoknak, akik átvették a stafétabotot. Nem feledkeznek meg Makarenko életművének értékeléséről sem, kiemelve, hangsúlyozva legfőbb és időtálló erényét: a nevelés erejébe vetett töretlen hitet. Ez az az örökség, amelyet nemcsak megbecsülnünk kell, hanem kötelességünk gazdagítva továbbadni az utánunk jövőknék. Arról is szó esik, hogy van mivel büszkélkednünk, hiszen a helyi párt- és állami vezetés — lehetőségeihez mérten — mindent megtett és megtesz azért, hogy javuljanak a tárgyi és a személyi adottságok. A szakmai irányítás képviselői felkarolták azokat a jó szándékú, azokat a sokat ígérő kezd emén y ezé - seket, kísérleteket, amelyek — legalábbis hosszabb távon —megkönnyítik a helytállást a katedrákon. Azt ugyanis mindnyájan tudjuk, valljuk, hisszük, hogy a legtöbb az itt tevékenykedőkön múlik. Bíztató, hogy a korábbinál nyíltabb, őszintébb tantestületi légkörben munkálkodhatnak, olyanban, amelyben szabad kezet kapva súlyozhatják az ifjúságba plántálandó ismereteket, olyanban, amelyben nemcsak logikus gondolkodásra, hanem majdan tettekben is megmutatkozó áldozatvállalásra, cselekvő hazaszeretetre nevelhetik a rájuk bízott ifjakat. Akadhatnak nehézségeik, ám zömük mégis a mindennapi megújulás készségével látja el hétköznapi, jövőteremtő teendőit. Egyéniségének kiteljesedésére, s a holnapok javára egyaránt.,, 3
