Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye
# Vers-próza v SIMONYI IMRE Sanzon- tanulsággal Az új ruhád az szép volt s benne te. — „Párizsi” — mondta a könnyed fölény. — De úgy ám, hogy a Place Pigalle fanyar lehellete bebújt felöltőm vásott könyökén. A hangsúly tette — én már nem tudom — ahogyan mondtad — „párizsi” — szivem? Csak arra emlékszem, hogy hirtelen minden olyan előkelő lett és idegen azon az estén ott a körúton; hogy kopottas, vidékies idegem beléborzongott — S épp mondani akartam én úgy terveztem eddig: — hogyha már párizsi — hát az a modell Van Gogh legyen vagy Guillaume Apollinaire (legalább kettőnknek) — amikor látom, hogy egy faluról ideszármazott tanácstalan akácról a foltozott őszvégi levelek oly szégyenlősen hullanak alá mint holmi divatjamúlt hazai népviselet — Hogy ez tette, a hangsúly, vagy egyéb? — már nem tudom — de olyan messze voltál akkor, mint még sosem. — Pedig, szivem, az új ruhád az szép volt. — S mégis — mondd már — ahogyan lassan távolodtál — mi hozta hozzám egyre közelébb — lenvászon ingben, kékfestős kötényben — a barmódpusztai cselédsort?
