Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
aki flegmatikus természetű lény volt, ahogy a nyüzsgés elkezdődött, a legnagyobb nyugalommal kisétált a színpadról. Én, azt hiszem, szörnyet haltam volna. A Vígszínház egyik legnagyobb bukása 1914-ben A sárga kabát című kínai témájú mű volt. Ősi kínai játékstílusban rendeződött; külföldi irányítással. Én is szerepeltem benne, egy kurtizánt játszottam. Kis zsámolyon ültem és eveztem & levegőben, mintha csónakban ülnék, mellettem egyik színésznő egy fadarabkát csucsujgatott, mintha pólyásgyermekét altatta volna. Ezzel a művel kipróbálták a közönéget, hogyan reagálna egy új játékstílusra. Olyant buktunk, hogy az ötödik előadás után kénytelenek voltak levenni a műsorról. Többet nem is pólbálkoztak újítással. A közönség a valóságot követelte, azt is esztétikus formában. Az új keresése állandóan probléma volt, de mindig viszatértek a régi megszokott játékstílushoz. A harmincas években a Nemzeti Színház helyzete egyre súlyosbodott. Nagynevű színészei is lalssan kihaltak, az igazgatók váltogatták egymást, s mivel csak a megszabott kereten belül gazdálkodhattak, nem volt módjukban új erőkkel felfrissíteni a társulatot. A közönség lassacskán elpártolt, jóformán csak a közhivatalok tisztviselői és az iskolák diákjai látogatták kedvezményes áron az előadásokat. Majd Hevesi Sándor vette át az igazgatást, aki nagy szaktekintély lévén, próbált rendet teremteni. Hevesi Sándor igazgatása alatt a Nemzeti Színház újra éledni kezdett. Bajor Gizi és Uray Tivadar szerepeltetése mint vonzerők, segítségére voltak és megmentették a színházat a teljes összeomlástól. Hevesi Sándor után rövid ideig Márkus László, majd Vojnovich Géza kormánybiztos került a színház élére, míg végülis 1935-ben Hóman Bálint kultuszminiszter a 32 éves dr. Németh Antalt nevezte ki az igazgatód székbe. Felsőbb parancsra a pókhálós Nemzeti Színházat kellett felfrissítenie. Németh Antal, az újonnan kinevezett igazgató, könyörtelenül nyugdíjazta a színészek többségét és egy délelőtt a Nemzeti Színházhoz szerződtette a magánszínházakból az összes prominens színészt — köztük engem is. Eilőző este táviratot kaptunk, hogy jelenjünk meg másnap reggel nyolckor a Rádióban, ahol már Németh Antal várt bennünket — és félóra múlva, mint a Nemzeti Színház tagjai távoztunk. Németh Antal impozáns művészi programmal indult, s ez a Nemzeti Színház fellendülését eredményezte. Több olyan magyar író darabja szerepelt a műsoron, akik eddig még nem juthattak el a Nemzeti Színház színpadáig. A színház újra fellendült, a pénztárnál ismét fogytak a jegyek. Az első darab, amelyben a Nemzeti Színházban felléptem, 1935. november 22-én, Boros Elemértől a Ti, szegény lányok — parádés szereposztásban került színre, ragyogó kiállításban, olyan gazdagon, ahogy egy magánszínház anyagilag nem képes. — Így tálaltatta Németh Antal a magyar szerző szellemes darabját. A második darab, amelyben felléptem, 1936. január 17-én Földes Imre Ifjú Horváth Pál című nagysikerű vígjátéka volt. A Vígszínház küzdelemmel vészelte át, hogy elvitték minden neves színészét, s a színház vezető-színészek nélkül maradt. Roboz Imre, a Vígszínház igazgatója megpróbált engem állandó tagnak visszacsalni. Még kitöltetlen fehér szerződési blankettát is felajánlott, ami azt jelentette, hogy magam álllalpithatom meg gázsi-igényemet és minden kívánságomat teljesítik. Nem változtattam elhatározásomon, hiszen minden színész álma volt a Nemzeti Színházhoz kerülni. Így csak vendégszereplésekre köteleztem magam, amennyiben a Nemzeti Színház igazgatója engedélyezi. 14 'v
