Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
De nem tudtam végleg hűtlen lenni az én kedves színházamhoz, a Vígszínházhoz. Időnként vissza-visszatértem és mint vendég, felléptem régi emlékeim otthonában. Partnerem az én igen szeretett Rádai Imre kollégám volt, akivel már több darabot vittünk együtt sikerre. 1936-ban Denys Amiéi: „Virágzó asszony” című színművében ismét együtt játszottunk a Vígszínház Kamaraszínházában, és ekkor duplán örültem ezeknek a vígszínházi nagy sikereknek. Fájdalmas dolog visszaemlékezni Roboz Imrére, akit 1944-ben elfogtak a nyilasok és tarkón lőtték egy fészerben, ahol fogva tairtották. Roboz leánya — neves képzőművész Londonban — Magyarországon járva meglátogatott, és csak akkor tudta meg tőlem, édesapja tragikus halálának körülményeit. Jób Dánielt a Vígszínház egyik színésze bújtatta és így megmenekült. A Kultuszminisztériumból felszólítottak, vállaljam el a Vígszínház igazgatását, de nekem sem tőkém, sem pedig bátorságom nem volt ahhoz, hogy abban a zavaros időben erre vállakozni mertem volna. Ojabb vendégszereplés a Vígszínházban ugyancsak 1936-ban volt az „Örök keringő”. Jób Dániel igazgató azzal küldte el ezt a furcsa angol darabot, hogy válasszak, melyik szerepet akarom eljátszani a két nagy női szerep közül. Gondolkodás nélkül ráhibáztam az érdekes, züllött, iszákos, írónő figurájára. Azért érdekelt, mert új volt számomra. Brutálisan indul a szerep, míg az utolsó felvonásban egy szelíd, tizennyolc éves finom teremtéssel fejeződik be. Visszafelé pergett a történet. — Jól választottam. — A szerep izgalmas volta érdekelt, fűtött, ezért könnyen sikerült megoldanom. Partnerem Somló István volt, aki remek volt szerepében. Most azonban kötelező, hogy magamról beszéljek, — nehéz dolog — inkább segítségül kérem újból az újságírókat, mint kritikusokat, számoljanak be rólam ők. Vígszínház „Örök keringő” kritikája: 8 ÓRAI ÚJSÁG. Egy tökéletes színpadi figura. Ä galériában, amelyet gyönyörűségünkre teremtett, újabb remekművet helyezett el a nagyszerű színésznő. Félelmetes portrét, az iszákos írónő beszédes arcképét, amelyet megdöbbent csodálattal nézünk most mindnyájan. Ez a színpadi kép az „Örök keringő” szenzációja és Makay Margit kelti életre. Az első felvonásban nagy estély van a színpadon: a divatos drámaírót ünnepük premierje után. A frakk os, estélyiruhás társaságban valósággal pánikot kelt az iszákos asszony. Mindenkinek odamondogat, a vendégeket inzul- tálja, zavaros tekintete és rapszódikus beszéde kétségbeejti a ház népét: végül is kikergetik a villából, egy fiatalemberrel hazakísértetik... Ezt a nőt' játsz- sza a színésznő, akinek minden új szerepe új színpadi szenzáció egy idő óta. Ezt is remekül csinálja, döbbenetes realizmussal, rekedt rikácsolásai, vérben- forgó szemmel. Elfojtott lélegzettel nézzük, félünk tőle és megcsodáljuk, az asszony, az ember, a nő, a nérnber megborzongatja idegeinket!... Honnan veszi ezt, honnan tudja ezt?! Az izgalmasan érdekes darab legmegkapóbb jelenete ez. Az élet kiszámíthatatlan rejtélyeit figurázza, a nagy küzdelem, az „Örök keringő” egyik legvadabb jelenségét: az iszákos írónő, a züllött zsenit ... Ijesztő, nyugtalan figura: olyan, mint egy Hoggarth-kép, éles, macabreszk, züllöttségében is nagyszerű. Makay Margit ennek a figurának a megteremtésével pályájának legszebb stációjához ért. Ez több, mint színjátszás, ez csodálatosabb minden színpadi produkciónál. Sarah Bernhardt és Duse Eleonora, Elisabeth Bergner és a titokzatos Gréta Garbo keverték és keverik csak így a színeket palettáikon: csak ők váltanak ki olyan érzéseket a szívekből, mint ez a csodálatos színésznő. Az „Örök keringő” izgalmas cselekménye, 15
