Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Zrinszky László: A politika tanítása-tanulása (Nagy Andor)
népi demokratikus államrend kialakítására 1944—1950” — nem számolt Lénárt itt az 1948-as esztendővel, amelyet a fordulat éveként szoktak emlegetni. Az is figyelemre méltó, hogy a XVIII. és XIX. századi Eger bemutatása közé ékeli be A város közösségének kis ügyei címil fejezetet. Úgy látszik, erről az időszakról álltak a rendelkezésére az érdekesebb kitételek, pedig minden korszaknál feltűnnek hasonló "kis ügyek”, de nem választotta őket így külön. Hozzá kell tenni, hogy végül is nem a gyűjtött anyaggal elégedetlen a figyelmes olvasó. Szinte egyetlen nélkülözhető, kevésbé fontos részt sem fedezhetünk fel. Inkább a rendezőelvet, az előzetes szigort hiányolhatjuk, ami valóban nélkülözhetetlen kézikönyvvé változtathatta volna ezt a kiadványt. A kezdeti izgalom, amellyel az embe’ A káderképzés pedagógiája után mo3t újabb, a szó szoros értelmében tankönyv- jellegü, közel harminc ív terjedelmű kötetet jelentetett meg a Kossuth Kiadó a politikai oktatás eredményesebbé fétele érdekében. A tanulmányt író és az idevágó legértékesebb munkák között válogató dr. Zrinszky László tanszékvezető professzor az előszóban felvázolja a "propaganda-módszertan" alakulásának elmélettörténeti hátterét. Utal a 60-as évek végének, illetve a 70-es évek elejének jelentős változására, ami az MSZMP vezetésének kezdeményezésére a politikai propaganda munkában végbement. A változtatás szükségességét azok az okok magyarázzák, amelyek feltárása rendkívül szerencsés volt. A különböző társadalmi kihívások, a televízió széleskörű elterjedése és sok más tényező megújulást kívánt a propaganda munkában is. Rá kellett döbbenni arra a tényre, hogy "csak az a propagandista tud optimálisan hatni a politikai gondolkodás- és magatartás- módra, aki a konkrét feltételeket maximálisan figyelembeveszi." A propagandisták felkészítését új alapokra helyező rendszer keretében, a pártban, a KISZ-ben, a szakszervezetekben és más tömegszervezetekben speciális módszertani centrumokat, tanfolyamokat, osztályokat, propagandista klubokat hoztak létre s megindult e tudományterület sajátos kutatása is. Példa erre a kötet befejező részében található rendkívül gazdag, Jde korántsem teljes (csak a magyar szerzőktől származó) szakirodalomjegyzék, amely egyben bizonyíték arra is, hogy a korábbi forrást jelentő iskolapedagógia helyébe az andragógia került. A "politikai oktatás-képzés elkötelezettje és művelője" — ahogyan a kötet hátoldalán olvasható — Zrinszky professzor négy nagy fejezetre osztja közelesen kötelező olvasmánnyá váló újabb könyvét. Az elsőben a propaganda és a nevelés kapcsolatáról olvashatunk tőle és olyan szerzőtársaktól, mint Pataki Ferenc, Szecskő Tamás, Boros Sándor, Núber István, Pál- hegyi Ferenc és Salamon Zoltán. Itt a politikai propagandatevékenység fogalmától és társadalmi szerepének tárgyalásától eljut áz olvasó az értékorientáció propaganda munkában történő fejlesztéséig. A következő fejezet bemutatja a propagandamunka kommunikációs folyamatát, részletet közölve a sokat idézett MacBride jelentésből is. Szívesen találkozunk itt a könyv szerzőinek korábbi munkáiban is kedvező fogadtatású részletek mellett Galicza János, Bartha Lajos és Wacha Imre tanulmányaival. A mindennapi gyakorlatban is rendkívül jól hasznosítható írások közül: A meggyőző kommunikáció, valamint Az előadás kommunikációs és retorikai gondjai című épp úgy számíthat érdeklődésre, mint A hatékony kommunikáció néhány pszichológiai feltételét ismertető. A tanulás és tanulásirányítás című fejezetben a propagandamunka legfontosabb didaktikai kérdéseivel ismerkedhet meg az olvasó' a legkorszerűbb felfogásban. Tunkli László, Benő Kálmán, Nádasi András, Nagy Katalin 90 Zrinszky László: A politika tanítása-tanulása kézbeveszi ezt a kötetet, menetközben elpárolog. Úgy érezzük: nagy lehetőség mellett ment el a szerző, nagyobb határozottsággal egészen kitűnő gyűjtemény születhető volna. Mindamellett örömmel üdvözöljük ezt a vállalkozást, mert fontos munka ez, összes hibájával együtt. Csak az a baj, hogy kevésnek találjuk az ezer példányt, mert jóval nagyobb réteget érdekelhet a könyv. Nehéz dolog megérteni a múltat. De ha megérezzük hangulatait, a régi emberek szokásait, érteni is könnyebben megértjük, hogy mit miért cselekedtek. Ezért érdemes az ilyen és ehhez hasonló gyűjteményeket kézbevenni, tanulmányozni. Gábor László
