Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Cs. Varga István: Jeszenyin világa (Horpácsi Sándor)
és Sz. Várnagy Katalin dolgozatai kapcsolódnak itt a szerző munkáihoz. A felnőttkori tanulástól, annak sajátosságaiból kiindulva juthatunk el a módszerek és eszközök alkalmazásáig. A praktikus ismeretek elsajátítása és felhasználása bizonyára előnyösen befolyásolja majd a propagandista tevékenység hatékonyságát. A záró fejezetben olvasható, az eredménymeghatározással és értékeléssel foglalkozó tanulmányok szintén jó szolgálatot tesznek a gyakorlat színvonalasabbá válásának érdekében. Megkülönböztetett érdeklődéssel olvastunk az ideológiai hatás mérésének lehetőségeiről, a teljesítmény és értékelés problémáiról. A fejezet befejező dolgozatát Lick József írta, a propaganda kutatás néhány eredményét mutatva be. Az irodalom és hibajegyzék, valamint a tárgymutató tovább növeli a kötet értékét, felhasználhatóságát. A szerző szerint a kötet "ahhoz kíván hozzájárulni, hogy politikai felnőttoktatásunk eljusson egy számára megfelelő és rugalmasan továbbépíthető elmélethez. Hogy pedagógiai szemléletében felzárkózzék a neveléstudomány korszerű törekvéseihez. Hogy a maga szempontjai szerint birtokba vegye a pszichológia, a szociálpszichológia, a szociológia és nem utolsó sorban a kommunikációelmélet eredményeit. Hogy olyan problémákat vessen fel, amelyekre a választ az elméletben és a gyakorlatban egyaránt kutatni kell.’’ E szándékot tartalmazó felsorolásból is kitűnik dr. Zrinszky László professzor igényes törekvése, amelynek könyve véleményünk szerint maradéktalanul tett, illetve tesz eleget. Kár, hogy az igényes tartalomhoz — a papír minősége miatt — méltatlan a megjelentetés. A mozgalom propaganda munkájában igen jól hasznosítható kötetet Debreczeni Ágnes szerkesztette. Nagy Andor Cs. Varga István: Jeszenyin világa Cs. Varga István a tanulmánykötete végén érdekes címlistát közöl Jeszenyin magyarországi fogadtatásáról. A nagy orosz költőről írott (magyar) cikkek mennyisége is figyelemreméltó, s nem kevésbé az, hogy az első figyelemfelhívó írások még a huszas években (például Dr. Kiss Dezső 1926.) Izgalmasabbnak érzem azonban azt a tényt (az ő névsorukat is közli a szerző), hogy 19 magyar költő verset írt Jeszenyin emlékére. Ezek egy része nyilván fordította is Jeszenyint, de ez nem feltétele a vonzódásnak. Az eset valahonnan ismerős: a XIX. században Puskinnak alakult ki hasonló nimbusza, népszerűsége. Arany László Hübele Balázsa (A délibábok hőse) nem születhetett volna meg Anyegin nélkül. Mi magyarázza ezt a vonzódást a mindenkori kortárs orosz irodalomhoz? A hasonló élménykor, de mondhatnék azt is, hogy a hasonló társadalmi helyzet. Amely olykor fáziseltolódásokat is mutathat hol az orosz, hol a magyar líra javára, de abban mindenkor azonos volt, hogy a legjobb, az élvonalbeli költőink fogékonyak a történelem kihívásaira, s a maguk szintjén (és világnézete alapján) válaszolnak is azokra. No mármost visszatérve Jeszenyinre, joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért, mivel hatott a magyar (és az orosz) lírára? Erre csak akkor tudunk érdemben válaszolni, ha tudjuk, hogy ki is volt Szergej Alekszandrovics Jeszenyin. Erről szó Cs. Varga István könyve. Joggal és okka hasonlítja a mi Adynkhoz, József Attilánk hoz, a spanyol Federico Garcia Lorcához. 5 ezzel már jeleztem is azokat az ideológia "buktatókat", amelyek miatt oly sok vití volt már életében is, s ami miatt csak oly késve és ellentmondásosan került a szovjet irodalmi tudatba (következésképp a magyarban is) Jeszenyin jelentősége. Az életrajzi tények (ivászat, botrányok) vagy az ilyenolyan alkalmakkor közzétett nyilatkozatok (lásd imaginisták) miatt a szemtanúk, a pályatársak hajlamosak voltak egy-egy hízelgő, ám többnyire goromba jelzővel elintézni a költőt. A jelenség öröknek mondható. A zsenialitás, a költői nagyság csak ritkán párosul a szó nyárs- és kispolgári értelmében vett "rendességgel", értsd konszolidált életmóddal. Sajátosnak tartom, hogy a középiskolai tankönyveink például fontosnak tartják megemlíteni Ady vérbaját, de Vörös- martyét, Széchenyiét már nem. Ennek okát éppen a költőben látom, tudniillik Ady hetykén, dacosan a világ tudomására (is) hozta ezt a betegségét, mint ahogyan a véleményét is a világról. Nos, ezt tette Jeszenyin is, aki szintén önpusztító módon élt és önkezével vetett véget az életének 30 éves korában — miután a saját vérével megírta a búcsúversét . . . Kell ennél 91
