Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - Bakó Zsuzsa: Egy festő emlékezete

plein-air festészet tanulságait, a szín és a fény szerepének hangsúlyozásával, va­lamint ember és környezet harmonikus egységének ábrázolásával. A főiskolán is a nagybányai hagyo­mányokon felnőtt, a természetelvű lá­tásmódot magukénak valló tanárok ok­tatták, mint Szőnyi István, Boldizsár István, Varga Nándor Lajos. Hatásuk, különösen Szőnyié, több művön is érez­hető. Erről tanúskodnak az 1946-ban fes­tett Matild néni és a Hátakt, valamint a tápiószelei művésztelepen készült, Ha­zafelé című művei. E korszak, de talán egész életművének egyik legjobb alkotá­sa a Falusi temetés. A kép előterét tel­jesen betöltő, egészen közel hozott ar­cokon fájdalom, bánat, lemondás tükrö­ződik, a háttérben fehérlő domboldalon a fekete fejfák jelzhc csak a lezajlott eseményt. A különleges képszerkesztés erőt és monumentális hatást kölcsönöz a kompozíciónak. A tápiószelei művésztelepen töltött évek alatt házasságot köt András Gi­zella festőművésszel, akivel először Gyöngyösre, majd 1948-ban Egerbe köl­töznek. 1950-től az egri Kiskereskedelmi Vállalat dekoratőre, majd 1957-től az eg. gri Gárdonyi Géza Színház díszletfestő­festőművésze, egészen 1985-ben történt, végleges nyugdíjazásáig. Munkája mel­lett kedvtelésből és hivatása iránti sze- retetből, festéssel is foglalkozik. Még korai, 1945 körül keletkezett, bib­liai témájú műve a Példabeszéd, amely kísérlet a nagyobb igényű, monumen­tális kompozíció irányába. 1950 körül több, színekben gazdag festői csendélet készült, amelyek közül a Hortenziák cí­mű emelkedik ki érdekes kompozíciójá­val és finom színeivel. A város iránti szeretetéről több tájkép, így a Népkert, a Kilátás ablakunkból és az Eger lát­képe, valamint számos akvarell tanús­kodik. A közönség előtt még ismeretle­Matild néni 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom