Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Szelényi Károly fotói a Hevesi Szemle Kisgalériájában
nek ceruza- és tusrajzai, amelyeknek a város és a városi élet, például a kórház vagy az egri meleg víznél zajló élet a témái. A munka mellett aktívan részt vett a közéletben is. Kevesen tudják, hogy a város által rendezett monstre ünnepségek, felvonulások látványában az ő tervezői, kivitelezői munkájának is része volt. Barátai, kollégái vidám, bohém természetű embernek ismerték, eddig titokban tartott versei azonban a világegyetem méreteiben is gondolkodni tudó emberként mutatják, aki olykor keserű-vidám iróniával szemlélte önmagát és környezetének visszásságait. Festményeinek bemutatásával az egriek egy közismert és mindenki által szeretett művész eddig ismeretlen arcát ismerhették meg. Bakó Zsuzsa Szelényi Károly fotói a Hevesi Szemle Kisgalériájában Sokszor csábítja a nézőt felületességre, ha a téma túlzottan ismerős. Mint ez esetben is, amikor Szelényi Károly az egri és a Heves megyei műemlékekről készült fotóiból adott ízelítőt az elmúlt év végén Egerben. Eger, a barokk város, azoknak, akik benne élnek, nem nagy téma. A megszokás hályogszerűsége ráült már a szemünkre. észre sem vesszük, egyáltalán nem is rezdülünk, amikor egy-egy élesebb fénycsóvában a szemünk láttára csúcsosodik magasba a minoriták templomának a tornya. Vagy éppen délidőn, • harangkonduláskor villan fel előttünk egy suhanó pillanatban a ferences templom homlokzatának kőbe vésett latin szövege, amelyben a Berzsenyi által is megénekelt „régi jámborság” foglalja szavakba a hívő lélek vallomását, az ajánlást, amivel a köveket a régi mesterek egymásra rakták. A tárlaton az első körbeforgás után „csak” azt állapítjuk meg, hogy itt egy jó szemű vándor végigjárta a megyét, ismerkedett azzal a világgal, amit itt hagyott nekünk a történelem. Vizsgázott abból, amiből mi, egriek, alkalmasint többszörösen megbuknánk, honismeretből. Vagy, ami azzal majdnem egyet jelenthetne, honszeretetből. A művész szeme. akarata, tette, és munkájának eredménye kell ahhoz, hogy ismét és újra „belelkesedjünk” saját környezetünkön, annak mérlegén, és kezdjük újra megtanulni e barokk világ, vagy különösképp a megyében fellelhető művészet- történeti alkotások olykor ezeréves örök. ségét, tanúit. Felsorolni nem illik az élményt adó fotókat. Aki ezeket látta, annak nem kell fölébe vagy beléje magyarázni, mi is azokban a fenséges és megrendítő egyszerre. Hogy a feldebrői, Árpádkori épületegyüttes altemplomában mekkora az építészeti megoldás, mi maradt ott meg ívekben, oszlopokban, ábrázolásokban. S mert magunk is megjártuk ezt a remekül helyreállított műemléket, a most is eredeti céljának megfelelően használt templomot, elmondhatjuk, mennyire benne él a zegzugosan egymásra emelt rétegekben az a félelem is, az a szorongás is, amely az akkori idők zivataros változásai közben az embereket elfoghatta. És itt van a vár, a Fazola-kapu vagy egy magányos fa a Bükk egy széles rétjéről, a Casagrande-faragás, a szobor, ahogy egy olasz díszíteni akarta az egri teret. Itt van a látvány Egerről, ahogy mi is ritkán szemléljük ezt az ezeréves hegyalji menedéket. Mert nincs időnk, kedvünk, meg szándékunk felgyalogolni a völgyből az Almagyar-domb egyik kiugró részére, megszerezni az élményt, a látvány méltóságát és azt a jó érzést. hogy a bükki hegyekből minden este indul a fuvallat. És akkor még nem szóltunk a török fürdőről, annak ezer színéről! A márvány és a víz tükre együtt, úgy tud játszani. mint az a kaleidoszkóp, amit csak a gyermek tud igazán forgatni jól, fürge ujjaival. És igazán csak a gyerek tudja a látványból kilátni azokat a színeket. amikről az ember, mármint a felnőtt, csak sietős álmában, ha értesül néha. Szelényi Károly fotóalbuma erről a vidékről majd tavasz végén jelenik meg. Jó volt ez a félszáz kép előzetesnek. A művész kitűnő megfigyelő, remek látószöge, magyarul, jó optikája van. Ezért is járta már be sikerrel a fél világot! Farkas András 79
