Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - Bakó Zsuzsa: Egy festő emlékezete
Egy festő emlékezete Lassan egy esztendeje, hogy elhagyta világunkat e szomorúan bölcs sorok írója, Kocsis Árpád festő. Halálával egy mélyen érző, széles látókörű, a világmindenség léptékében gondolkodó ember távozott közülünk. Tehetsége birtokában keze nyomán képpé formálódott a tovatűnő pillanat, az élmény és az alkotás között feszülő valóság. Festészetének forrása a kimeríthetetlenül gazdag természet és a benne élő, érző, a hétköznapok egyhangúságát néha csodává változtató ember volt. Képzeletét olykor a mindig másként visszatérő látvány szépsége, olykor az ember múlandósága, por. szemnyi volta felett érzett szomorúság, melankólia ragadta meg. Finom, árnyalt színvilágú, többnyire lírai hangulatú „Pár pillanat csupán mit látunk Egy naps’tgárban eltűnik minden Pár pillanat volt az egész Lehet, hogy egy könnycseppben élünk És ennyi csak földi életünk.” olajképei, friss színekben gazdag akva- relljei és konstruktív szemléletű grafikái egy alkotó munkával eltöltött életút tanúbizonyságai. Eger városa, ahol élete java részét töltötte, művészi pályafutásának fontosabb darabjait bemutató kiállítással adózott emlékének. Szülőföldje Erdély, közelebbről Temesvár városa, itt született 1914. január 17-én. Iskoláit Lúgoson és Temesvá- rott végezte. 1940-ben lett a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója, és jó előmenetele miatt, több alkalommal dolgozhatott ösztöndíjasként Nagybányán. Itt készült néhány, a kiállításon is látható korai mű, mint a Borcsa néni, az Akt kertben és a kalapos önarckép, amelyek jól érzékeltetik a magyar Népkert 77
