Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 1. szám - HAGYATÉK - Nagy Sándor: A KISZ megalakulásának 30. évfordulójára

részben, s az utóbbit azonban egy bevezető tanulmánnyal, teljes egészében elkészítette. A két anyag kézirata a második világháború során sajnos elkallódott.

1930-tól költeményei, könyvbírálatai jelentek meg az Álláspont, a Fáklya, a Kortárs, a Széphalom című folyóiratokban és a Pesti Hírlapban. Gulyás Pál életrajzi lexikonénak adatai szerint, amelyet megerősít személyes közlése, Csirrenő fürjek között címmel, kötetbe gyűjtötte addig írt verseit. Kár, hogy ezek is eltűntek.

Végül a kutatóról írok. Igaz, tudományos munkáját nem jelzik önálló monográfiák, sőt tanulmányt is alig írt, de szerintem tevékenységének e területe is figyelmet érdemel. Életének és munkásságának tanulmányozása azt bizonyítja, hogy mindvégig jellemző volt rá az irodalomelméleti, az irodalomkritikai, főleg pedig az irodalomesztétikai érdeklődés. Az 1950-es évek végén formálódott meg nagy terve, amelynek „A realista ábrázolás kérdései a XIX. századi irodalom- kritikában” címet adta. Tervének megvalósításához nagy lelkesedéssel és szorgalommal kezdett hozzá. Sajnos jelentős tömegű adatgyűjteményének feldolgozását nem végezte el. Eredményeiből mindössze egy tanulmányt tett közzé (A realista ábrázolás kérdései Belinszkij irodalomkritikáiban, 1958). Kutatási adatai, ból néhányat lábjegyezeteiben is közölt, (például: Adalékok Gozsdu Elek emberi és írói arcképéhez, 1965).

Nem volt magamutogató, hivalkodó, értékeivel kérkedő típus. Sőt az ötvenes évek végétől szinte aszkétikus életre rendezkedett be. Talán emberi vonásaiból, „bezárkózásából” is következett, hogy a külső elismerés jelei időben lassabban követték, mint másokat. Már életének 61. évében járt, amikor megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet, s ekkor nevezték ki főiskolai tanárnak is.

Főiskolai éveiben a magyar szakos általános iskolai tanárok százait nevelte a szaktudomány és az oktatás-nevelés szeretetére. Pedagógusaink elé példaképül állítható kitartó, szenvedélyes lelkesedéssel végzett tanári munkája, amely szilárd tudományos világnézettel, gazdag tudással, az emberek iránti tenniakarás- sal, a haladás iránti elkötelezettséggel párosult. Ezért megérdemli, hogy az utó. kor ne feledkezzen el róla.

Szecskó Károly

A KISZ megalakulásának harmincadik évfordulójára

Harminc évvel ezelőtt, 1957. március 21-én alakult meg a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ története beágyazódik a magyar kommunista ifjúsági mozgalom majdnem 70 éves históriájába, ezért a jelentős esemény arra indít bennünket, hogy felidézzük a két évtizedes utat, a forradalmi ifjúsági mozgalom harcának legfontosabb állomásait és tapasztalatait.

A magyar kommunista ifjúsági mozgalom sole évtizedes múltja a haladásért folytatott szüntelen harc története.

Az első — célját és tevékenységét tekintve — kommunista ifjúsági szervezet az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ) volt. Alapítói 1918. november 30- án — elszakadva a Szociáldemokrata Párttól — alig több mint egy hónappal a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása, 1918. november 24-e után hozták létre politikai tömegszervezetüket.

A két munkáspárt egyesülésével, a Ta- nácsköztársaág kikiáltásával szinte egy- időben, 1919. március 21-én, egyesült az IOSZ és a Szociáldemokrata Párt újonnan szervezett ifjúsági szövetsége. Április 6-án, az összvezetőségi gyűlés határozatára, felvették a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége nevet.

A KIMSZ jelentős szerepet vállalt a munkáshatalom céljainak valóra váltásában. különösen a kultúra, az oktatás demokratizálásában és a Tanácsköztársaság fegyveres védelmében. Első és egyetlen hazai legális kongresszusa határozatba foglalta, hogy „Politikai programunk a kommunisták programja, mestereink Marx és Lenin, célunk a kommunista világforradalom”. A KIMSZ-nek azonban már nem maradt ideje a megtisztelő küldetés teljesítésére. Az új világ építése helyett a nemzetközi imperializmus túlerejével vívott elkeseredett fegyveres