Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Csillag Béla: A testnevelés szerepe a modern kor emberének életében

ülve játszik. A fentiek hatása bizonyos szempontból negativ eredményként jelentkezik az ember szervezetében. El- erőtlenedik, azaz a testi képességek csökkenő tendenciájának lehetünk tanúi. Ezt látszik bizonyítani a közel 400 személyes mintán felvett adat is, miszerint a 10—12 éves gyerekek napi egy órát sem tartózkodnak szabad levegőn, bár az adatfelmérés szeptember és május hó. napokban történt. Említésre méltó az is, hogy a mintában mindössze egy akadt, aki valamilyen fizikai munkát végzett. A sportolásra fordított idejük pedig mindössze napi 2—3 perc. Az is tény, hogy a testi képességek szerinti rangsorban a mintának azon tagjai kerültek előre, akik valamilyen rendszeres sport- tevékenységet végeznek. Érthetővé válik a fenti megállapítás akkor, ha tudjuk, hogy a gyermek fejlődésének egyes szakaszaiban a funkcióérés idején, ha nem éri megfelelő optimális inger a gyermek szervezetét, olyan hátrány keletkezik, amely később már behozhatatlan. Dr. Nádori László egyetemi tanár — ennek a területnek kiváló szakértője — a jelenséget pedagógiai deficitnek nevezi. Arról van tehát szó, ha például a gyerek a fejlődés bizonyos szakaszában nem fut, nem úszik, nem játszik eleget, lehetőleg szabad levegőn, akkor keringési, légzési rendszere nem fejlődik megfelelően. Ezt a hátrányt Nádori szerint felnőtt korban már a funkcióérés után, nem lehet pótolni.

A pedagógiai deficit kialakulására sajnos minden lehetőség adott. A munka, mint említettem, nem nyújt fizikai ingert. A spontán hatások, úgy látszik, nem érik el a biológiai hatást. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha nem megfelelő az inger terjedelme és intenzitása, nem vált ki alkalmazkodási folyamatot. Például a lassú séta a gyerek szervezetét semmilyen változásra nem kényszeríti.

Olyan jelenségnek vagyunk tanúi, amelyet a megelőző időszakban nem tapasztaltunk. A gyerekek jelentős része úgy éri el a felnőtt kort, hogy az életkorát tekintve felnőtt ugyan, de a fizikai képességeit tekintve messze elmarad attól. Méréseim szerint elsősorban a leányokra vonatkozik ez a megállapítás. Az adatokat elsőéves főiskolai hallgatókon vettük fel.

A felmérésben részt vett valamennyi elsőéves nem testnevelés szakos főiskolai hallgató 1984 szeptemberében. Az eredmények tanúsága szerint a 18—19 éves nők alapállóképessége tekintetében nem érik el a 12 éves lányok szintjét. Ugyanez vonatkozik az egész test statikus erejére, a kéz szorítóerejére és a láb dinamikus erejére is.

A fenti negatív tendenciák más irányú negatív hatásokat is kiváltanak. A fejtegetésben azonban csupán egy gondolatsor mentén próbáltam felvillantani összefüggéseket. A probléma ennél sokkal bonyolultabb, összetettebb. Hatásai részben feltáratlanok, részben a társadalom figyelmének perifériájára esnek. Az viszont szomorú tény, hogy a halálozási arány hazánkban jelentős mértékben növekedett és elsősorban a 40 év körüli korosztályok körében. Fel kell tételezni, hogy ez a korosztály, ez a nemzedék az, amelyet elsőként csapott meg a tudományos-technikai forradalom nem kívánt fizikai inaktivizáló kényszere. A feltételezés érthetővé válik, ha elgondolkodunk azon, hogy például a megterhelés kapcsán a maximális pulzusfrekvencia milyen értékeket mutat.

Hollmann professzor, a kiváló sport- fiziológus, ezt 180/percben maximálja. Ilyen pulzusszám azonban vegetatív hatásra is létrejöhet, tehát az akaratunktól független, idegi tevékenység révén. Például egyetemistákon mértek vizsga alkalmával hasonló értékeket. A mindennapi életben bármikor keletkezhetnek olyan szituációk, amikor a keringés a határértékeket közelíti meg. A határérték — természetesen edzetlen szervezet számára — 180 körüli, amelyet az életkor is befolyásol. Az edzett szervezet ettől magasabb pulzusértékű terhelésértékeket is elbír. Amennyiben azt is számításba vesszük, hogy az edzett ember nyugalmi pulzusértéke jóval alacsonyabb az edzetlen emberétől, úgy világossá válik, hogy a nyugalmi érték és a maximális érték közötti intervallum az edzetteknél nagyobb. Ezért érthető, hogy amikor az edzett ember a megterhelés során még jól érzi magát, az edzetlen már teljesítőképességeinek határán van. Az élet pedig gyakran teremt olyan helyzeteket, ahol a teljesítményt a leggyengébb összetevő határozza meg. Ennek a legszélsőségesebb esete az, amikor a legkiválóbb képességű ember beleesik a vízbe, és ha nem tud úszni, belefullad. Tehát az úszástudás, mint leggyengébb összetevő, ez esetben a helyzet meghatározó tényezője.

Egyes kutatók véleménye szerint az edzett 60 éves ember keringése az edzetlen 30 évesével egyezik meg. Van-e, aki nem akar a nyugdíjasévek környékén 30-nak látszani? Aligha véletlenül népszerűek tehát azok a tevékenységek, mozgalmak, amelyek a testi képességek fejlesztését tűzték ki célul, amelyeknek élén neves művészek is szerepelnek, mint például Jane Fonda és Sidney Rome.

Egyre többen ismerik fel hazánkban is a testi képességek fejlesztésének szükségességét. Ma már nemcsak elvétve lát61