Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Gondolatok az ifjúság értékrendszeréről
Nem lett volna szerencsésebb a hazai műszaki fejlesztés sodrásába bevonni a sok-sok érdeklődő fiatalt? Miért ragaszkodunk újabban a készhez? Készre tökéletesítet eszközöket vásárolunk, kész programokat, kész elveket. .. Miért tartunk a földfedezések szép gyötrelmeitől? Miért csak a hivatásszerű és adminisztrált újítók érvényesülhetnek? Ha jobban értenék, hamarabb megéreznék a fiatalok a jólét valódi árait, a magas életnívó megteremtésének okait és áldozatait. Éppen az utókor nemzedékének érdekében kell haladéktalanul tisztázni lényeges történelmi és gazdasági tényeket. Be kell bizonyítani, káros és visszahúzó szemlélet a „más vetése zöldebb" — filozófiája. Így nem gondolkodhat egy egészségesen törekvő nemzedék! Az iskolai nevelés — mindenféle jogos elmarasztalás és hiányosság ellenére — tartalmúban, módszereiben és eredményeiben is sokat tett, sokat tesz az elfogadható szemlélet kialakításáért. Sajnos, egyre magára maradot- tabban. Kevésbé élvezi a család támogatását, mert a családok példaképrendszere más. Már-már nélkülözi a nem iskolai művelődési formák helyes eszmény-kínálatát, példaképeit. (Elég csak a filmek hőseire, ideáljaira utalni, a hétköznapi dolgozó ember mulyára formált alakjaira, a magyar filmek ,.europid” figuráira stb.). Az intézményes nevelés is kénytelen a „célba kapaszkodva” fölemelkedni a meglehetősen ingó talajról. Holott élőbben és permanensebben gyökereinket kellene éltető talajunkban ápolni. Halaszthatatlanul meg kell értetnünk gyermekeinkkel: magunk erősítve föl kell nőnünk igényeinkkel. Nem fölnyújtózkodni, fölnőni. És ez más. Türelmesebb, kemény munkát, nagyobb ragaszkodást igénylő élet, amit nem lehet egyetlen más földön igazán megélni. Csak itt a sajátunkon. Még akkor is megéri, ha olykor netán az elemek megpróbálnak minket, vagy önmagunk hibái miatt kell szenvednünk. De itthon, ahol mindenkinek módjában áll tenni — a jobbért. Ha életünkben kevesebb a fény, többet gondolunk a jövővel. Ha jövővel, gondolunk, gyakran a felnövekvő nemzedék sorsán töprengünk, jelenén, jövőjén. Szeretnénk tudni, milyen legyen, hogy nálunknál értelmesebb, gazdagabb, sikeresebb élet várományosaivá segítsük őket. S mert a fiatalok, a fiatalság természete megismételhetetlenül bonyolult — nagyon sokunknak és igen sokat kell gondolkodnunk, gondoskodnunk. Kovács János 72
