Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - TUDOMÁNY - Szüle Rita: A Népújság és a folyóirat vendége volt dr. Béres József rákkutató
_____________# Tudomány „ Kuruzslással vádoltak" A Népújság és a folyóirat vendége volt dr. Béres József rákkutató Mottó: „A 'bizonyítás adja a tudomány erejét, nem pedig mu velőinek hatalma. Mindig vesztett erejéből a történelem során. ha a bizonyítási módszerek helyébe hatalmi módszere két tett, ha az érdeket az igazság fölébe helyezte. A zászlón persze sohasem az érdek volt, mindig az igazság. Az érdek szeret az igazság köntösébe bújni. A leplet a bizonyítás rántja le .. (Gánti Tibor). Kása Ferenc 1976-ban több órás filmet készített dr. Béres Józsefről, a Bé- res-cseppek feltalálójáról. A produkciót tíz éves kényszerhallgatás után most nagy sikerrel játsszák a mozikban. Négy órás, rövidített változatát Heves megyében elsőnek az egri Prizma Mozi mutatta be. A vetítést beszélgetés követte. A Népújság és a Hevesi Szemle által szervezett program az agrármérnökből lett tudós-kutató, dr. Béres József hosszú, küzdelmes pályájának állomásait elevenítette fel, s a híres cseppek létrejöttének körülményeiről, hatásáról tájékoztatta a hallgatóságot. A történet huszonhét évvel ezelőtt kezdődött... — Az 1950-es évek második felében országszerte nagyon kevés burgonyát takarítottak be a földekről a gazdaságok, termelőszövetkezetek. A szakemberek a jelenséget a növény ökológiai leromlásával magyarázták. Kutatási témaként kaptam azt a feladatot, hogy derítsem ki, valójában mi okozta a gondokat, igaz-e a feltevés? Hozzáláttam a munkához, s megvizsgáltam a tünetmentes és a teljesen vírusbetegnek ítélt burgonya lombját, gumóját és azt a talajt, ahol fejlődött. Bizonyos különbségeket találtam, s ekkor jutott eszembe, hogy a daganatkutatás hátterében is kimutattak olyan anyagokat, mint amilyeneket én a növényeknél leltem. Először csak hobbiként vonzott a téma. igazán csak akkor keltette fel az érdeklődésem, amikor a doktori disszertációmat készítettem, amely a jód biokémiai és növényélettani szerepéről szólt. Munkám lektora Sós akadémikus volt, a Budapesti Orvostudományi Egyetem akkori, Európa-bírű szakértője. Elmondta, hogy a jódozott sóval a betegségnek csak a negyven százalékát lehet leküzdeni, illetve csökkenteni, 60 százalékánál nem tudni, mi okozza a bajt, s ezt a tényezőt a professzor golyvanoxá- nak nevezte el. Ahol a golyvás emberek élnek — furcsa ellentmondás — ott a vizek, az élelmiszerek és a talajok rendkívül gazdagok jódban. De mint érdekességként megemlítem, hogy Kisvárdán, a Nyírség északkeleti táján, ahol lakom, a homok szervesanyagokban, kolloidokban és ásványokban igen szegény, így jódban is. még sincsenek golyvás betegek. Jód vegyületekkel kezelt burgonya lombjánál azt tapasztaltam, hogy kisebb jód koncentrációtól hamarabb pusztulnak el a vírusbeteg növények, mint az egészségesek. Ezt sehogyan sem értettem. A mikroszkópos vizsgálat során nagy meglepetés ért a teljesen elszáradt, megbámult 1burgonyaszövetekben el 1nem pusztult, sárgán 66
