Hevesi Szemle 15. (1987)

1986 / 6. szám - TUDOMÁNY - Szüle Rita: A Népújság és a folyóirat vendége volt dr. Béres József rákkutató

fluoreszkáló, szaporodásra képes zárványokat találtam, amit akkor nem ismertem.

(Kgérkísérletek következtek ezután, hogy bebizonyítsák, valóban ez a mikroszerkezet vonja el a környezetből a jódot. ür. Béres József pénzt kért az egészségügyi szervektől, hogy fehér egereket vásárolhasson, hiszen köztudott, hogy a patkány. az egér, a kutya és a ló is gyakran szenved a golyvától. Segítség azonban nem érkezett, maradtak a háziegerek, amit maguknak kellett összeszedniük.)

— Amikor az állatok táplálékában egy-egy anyagot megváltoztattam, bennük nem golyva, hanem emlőrák keletkezett. Napokig nem tudtam aludni az izgalomtól, hogy ez mitől lehet. Arra következtettem, hogy valami a környezettel függ össze. Híre ment felfedezésemnek, mert hamarosan angol kutatók látogattak meg, s kérdezték, hogy rákkeltő vegyületekkel foglalkozom-e. Mivel Magyarországon ilyet nem tudtam beszerezni, ezért a kísérletekhez Angliából kaptam jónéhányat. Felkeresett továbbá a nyíregyházi kórházból dr. Geriet Ferenc, Kossuth-díjas egyetemi tanár, kórboncnok főorvos, aki szintén felajánlotta segítségét. Három éven keresztül kaptam tőlük egészséges és rákos emberi szöveteket, amelyekben hasonló dolgokat kerestem, mint a burgonyánál. Sok idő telt el. még rádöbbentem arra, hogy a vírusok nem úgy léteznek, mint ahogyan azt az egyetemen tanították. Képesek önmagukat is reprodukálni, szaporodásuknak is több útja van . . .

Először a testvére életét mentette meg

(Néhány hatóanyag volt már a birtokában, amikor testvérét a debreceni klinikán agydaganattal megműtötték. A sebész közölte, hogy bár igyekezett minden rákos szövetet eltávolítani, valószínű, hogy néhány mégis visszamaradt. A felépülésre szinte remény sem volt. A húgának adta be először a szert, aki metastázis mentesen ma is él, dolgozik...)

— Munkám során a szerencse sem hagyott cserben. A kisvárdai kórháznak ugyanis nem volt biokémikusa, s a laboratóriumi vizsgálatokra engem kértek fel. Örömmel vállaltam, hiszen így rengeteg emberi anyag került a kezembe. Ettől kezdve felgyorsult az életem, mert közel kerültem egy olyan anyaghoz,

,.gyógyszerhez”, amely nem toxikus és a daganatos betegségeket ki lehet vele védeni. Nem elsősorban a gyógyítást tűztem ki célul, hanem a megelőzést. Eredményeimnek természetesen nagy volt a visszhangja, s százával jöttek a világ minden tájáról a gyógyíthatatlanok hozzátartozói és maguk a betegek is — reménykedve. Egyszerre olyan zavarossá vált körülöttem minden, hogy azt sem tudtam, élek vagy halok. Éjjel-nappal dolgoztam azért, hogy segítsek az embereken, de ezzel olyan tortúrának tettem ki magam, amikre nem számítottam. A munkahelyemen voltak olyanok, akik folyton följelentettek, kuruzs- lással vádoltak, bedrótoztatták, lepecséltették az ajtómat; megpróbáltak lehetetlenné tenni. Házkutatást rendeltek el. Több ezer levél, jónéhány napló tűnt el, és elvittek olyan, rákot okozó vírustenyészeteket is, amelyek arra derítettek volna fényt, hogy meddig életképesek az ember környezetében. Később aztán rehabilitáltak, 1976. március 19-én kaptam meg a Legfőbb Ügyészség táviratmásolatát, amelyben ez állt: „Azonnal megszüntetni minden eljárást dr. Béres ellen...” A hosszú küzdelem, a sok jó eredmény alapján jutottam el végre odáig, hogy elrendelték a szer gyártását. A Herbária megkapta a teljes receptorát, jelen voltam az előállításnál is, s az ellenőrzésre egy bizottságot je- öltek ki, amely Kecskeméten székel. Kipróbálták a cseppeket — a nemzetközi előírásoknak megfelelően — külföldön és Magyarországon is, kitűnő ered67