Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - TIZENÖT ÉV - Szalay István: A Hevesi Szemle születésnapjára
I A Hevesi Szemle, mint alkotóműhely széttörte a lap kereteit. Együttműködve más kulturális intézményekkel új szervezetet hozott létre, a lapra ráépülve annak eszmei törekvéseit híven tükrözve. A Megyei Művelődési Központ tevékeny közreműködésével, az MSZMP Heves Megyei Oktatási Igazgatóságának épületében több vállalat és intézmény közös fenntartásában vált kulturális életünk szerves részévé a Hevesi Szemle Galéria, s adott bemutatkozási fórumot a miniszínpad. Ez utóbbin, valamint a tárlatmegnyitókon láthatták az érdeklődök — többek között — Tolnay Klárit, Benkő Gyulát, Gállfy Lászlót, Bodrogi Gyulát, Fábri Zoltánt, Illés Györgyöt, Agárdy Gábort, Kaposy Miklóst, Mikó Istvánt, Körmendy Jánost és Mensáros Lászlót. A Galéria bővítette a képző- és fotóművészek megyén belüli és kívüli jeles képviselőinek bemutatkozási lehetőségeit. A tartalmi és formai megújulásból következőén nagyobb érdeklődés tapasztalható megyénk közművelődési lapja iránt. Igazolja ezt a példányszám- emelkedés, a közel 3 ezer darabban való megjelenés, ami — összevetve más hasonló jellegű megyei lapokkal — nem rossz, bár jobb, tervszerűbb, a szervezéssel megbízottak átgondoltabb munkájával biztonságosabbá tehető, illetve növelhető. írásom elején úgy indítottam, hogy kamaszkorát éli a Hevesi Szemle. Vázlatosan áttekintve az eltelt másfél évtizedet jogosan állapíthatjuk meg, hogy első szerkesztői életrevaló intézmény születésénél bábáskodtak. A Hevesi Szemle fejlődésének minden ellentmondása ellenére igazolta létjogosultságát, része lett megyénk kulturális életének, jól segíti kultúrpolitikai törekvéseink megvalósulását. Amikor kellett, képes volt ai megújulásra, arra, hogy alkotó műhellyé válva hasson és jusson el [mind szélesebb rétegekhez. Bármilyen új sajtóorgánum megjelenéséhez kétirányú döntés szükséges. Az egyik a szellemi igény, amely feszítő erővel — előbb-ütóbb — úgyszólván kikényszeríti a másikat, és megnyitja azokat az anyagi forrásokat, amelyek gazdaságilag lehetővé teszik a megszületést, a fenntartást, a működést. Hivatali zsargonnal szólva — másfél évtizeddel ezelőtt — meg kellett teremteni egy megyei közművelődési folyóirat szellemi és gazdasági feltételeit, amely abban az időben, amikor a kulturális bugyellárisban még több pénz volt mint napjainkban, mégsem volt egyszerű. önmagam személyes „tanúkihallgatása” részint könnyű, részint nehéz, ugyanis mindkét oldalról érdekelt voltam, amiatt, hogy a Heves Megyei Tanács kulturális ügyekkel is foglalkozó elnökhelyettesi posztjára a Népújság belpolitikai rovatve- zetőjeként kerültem, vagyis közel egy évtizedes újságírói tevékenység áll már mögöttem, nem is sióivá arról, hogy akkor már irodalmi próbálkozásaim sem maradtak figyelmen kívül. ötvenhat után, de már előtte is, a megyei lap köré csoportosultunk jónéhányan, akik kedvet, hajlamot éreztünk az íráshoz, közöttük mind többen olyanok, akik értettek is a toliforgatáshoz, nem csupán szerettek, de tudtak is írni. Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és Hevesen, de a megye határán kívül is akadtak szép számmal, akikre felfigyeltek Suha Andor, Papp János, Gyurkó Géza, az akkori Népújság vezetői, sőt biztatást is adtak számukra: — Írjatok! Ha jó az írás, leközöljük... Egy lap terjedelmét nyilván az oldalak száma határozza meg és a mi megyei újságunk bizony csak szűkösen és csupán a legjobbnak tartott írásc.k némelyikének tudott helyt adni. Emlékszem Püspöki Mihályra. — akinek könyve is Kiss Sándor A HEVESI SZEMLE SZÜLETÉSNAPJÁRA Túl a kamaszkoron 59
