Hevesi Szemle 15. (1987)

1986 / 6. szám - TIZENÖT ÉV - Szalay István: A Hevesi Szemle születésnapjára

jelent meg — és Boldogról, a paprika hazájából hetente utazott Egerbe és kopogtatta meg rovatvezetői íróasztalomat:

— Mi lesz már az írásaimmal?

Szitu Ziuzsa gyöngyösi ifjú költő telefonjai még most is a fülemben csengenek és a vele folytatott beszélgetéseket mindig hűen tolmácsoltam Gyurkó Gé zának, aki tanítómesterem, egyben főnököm is volt és aki sz.aladtában adta a választ:

— Teremts nekik irodalmi folyóiratot!

Miért is tagadnám, a sors szerencséltetett azzal, hogy a Népújság napilappá válása előtt még személyesen ismeretlenül, de már közölték tárcáimat mindaddig, amíg egy népúsági üzenetrovatiban olvastam a nevemet és a hívást, amelynek eredményeképpen harminckét évesen a már napilappá előrukkoló Népújság hivatásos újságírója lettem.

El nem feledhetem — békén nyugodjon — Csehiri Gyula bácsi száz flekket közelítő memoárjait, aki internacionalista harcos lévén a megyei pártbizottság akkori első titkárával, Putnoki Lászlóval telefonáltatott rám:

— Közöljétek!

Mutattam Gyurkónak, aki széttárt karral rohant ki a szobából:

— Akkor közöld ...

Korántsem a személyes élményeim elmesélésének kényszere vitt rá, hogy olva- sóima! — e jeles évforduló apropójaként — e történet cserépdarabkáival untassam, csupán jelezni kívántam, hogy már a Hevesi Szemle első számának megjelenése előtt létezett az a feszítő, kényszerítő erő, amelyet írásom elején elsőszámú feltételként szóba hoztam.

A kor tanújaként most illene felsorolnom azokat az írótársakat, akik akarták, kérték, már-már írásban is követelték az új közművelődési folyóiratot, ahol majd lehetőség nyílik a publikálásra. A Népújság elévülhetetlen érdeme, hogy válogatni és közölni tudott — fiataloktól és idősebbektől egyaránt — verseket, prózákat, fenntartva, vagy éppen visszaadva a hitet azoknak, akik fásultan már-már végleg letették a tollat. Egy politikai napilap természetesen nem vállalkozhatott arra, amire sokan gondoltak, nem vehette magára egy folyóirat szerepét.

Emlékeimben közelebbinek „vallomásomban” — talán éppen ezért — nehezebb nek tűnik a második feltételek megteremtéséről beszélni. A Heves Megyei Tanács elnökhelyetteseként jól ismerve a törekvéseket, azt a bizonyos feszítő erőt. munkatársaimmal, a megyei tanács művelődési osztályával együtt meg kellett szerezni a polt.'ka> és a gazdasági döntést az új folyóirat megteremtéséhez. Aki egy kicsit is ismeri ezt a gyakorlatot tudja, hogy egy folyóirat létesítése párt-, állami vezetői döntés függvénye.

A folyóirat születésnapján úgy érzem, tartozom krónikásként megemlíteni, hogy mind dr. Sipos István, az akkori pb-titkár és Polgár Miklós, az agitációs és propaganda osztály vezetője mindent megtettek azért, hogy minden fórumon. így a tanácsi vezetésnél is zöld utat kapjon egy közművelődési folyóirat megszületése. Erre annál is inkább szükség volt. mert nem kevesen voltak azok, akik más módon szerették volna megoldani a felmerülő gazdasági kérdéseket.

A Hevesi Szemlének ugyanis pénzügyi vonatkozásban elődje volt a „Hevesi Művelődés”, amelyet a megyei szakosztály kiadványaként Szabó Gábor tanár úr színvonalasan szerkesztett, és mint szaklap, példaként állt bizonyos vonatkozásban még országos fórumok előtt is. A vezetői döntés az volt, hogy az új folyóirat tartalmilag vegye át a legjobb pedagógiai írásokat és mint közművelődési fórum, gyűjtse maga köré azokat a gyakorlópedagógusokat is. akik szakmájuk kiválóságaival, színvonalas írásaikkal segíthetik az új célkitűzéseket. A Hevesi Művelődés megszűnésével felszabaduló pénz pedig képezze az alapját egy részét annak az összegnek, amelybe az új folyóirat kerül.

Kerteiés nélkül meg kell mondani, hogy a döntésnek nem egyértelműen örültek sem a művelődés berkeiben, sem a pedagógusok, mert attól tartottak — nem is teljesen indokolatlanul —, hogy az előd megszűnése, a pedagógia ártalmára lesz és a Hevesi Szemle nem helyettesíti majd a sokak által kedvelt Hevesi Művelődést.

Jómagam ismertem az érveket és az ellenérveket, vitáztam ezekkel és azokkal. A viták két színhelyen folytak. A tanácsnál, pedagógus körökben és a Népújság Szerkesztőségében. A megyei tanács művelődési osztályának akkori vezetője. Kruppa László természetesen a Hevesi Szemle életre hívásával új oéljaival értett egyet, így közösen próbáltuk eloszlatni az aggodalmakat, bár pontosan tudtuk — nem is titkoltuk, hogy az új szerkesztőbizottság nem szaklapot akar. Vállaltuk a jó peda góg'ai írások közlését, de senki sem gondolt arra, hogy az új közművelődési folyóirat az oktató-nevelő munka egyedüli fóruma lesz.

60